Oded Galor - Az emberiség utazása

azokban a szomszédos régiókban (olykor még adott országon belül is), amelyek
korábban az Oszmán vagy a Német-római Birodalom részét képezték. 21
Az afrikai rabszolga-kereskedelem tartós öröksége különösen sokatmondó
példa arra, hogy a társadalmi tőke – vagy éppen annak hiánya – milyen hosszú
távú hatással bír. Afrika egyes részein már a 15. század előtt is létezett
rabszolgaság, de a transzatlanti rabszolga-kereskedelem felfutása után Nyugat-
Afrikában gyakorivá váltak az emberrablások, és kiéleződtek az etnikumok
közötti konfliktusok, mivel a helyi törzsfőnökök igyekeztek kiszolgálni az
európai rabszolga-kereskedők által generált hatalmas keresletet. Ez a borzalmas
gyakorlat magas fokú bizalmatlanságot szült nemcsak az európaiakkal és az
idegenekkel, hanem még a szomszédokkal, sőt a rokonokkal szemben is. Egy az
Afrobarometer által Fekete-Afrika országaiban végzett felmérés alapján
kijelenthető, hogy a rabszolga-kereskedelem által érintett, illetve az attól
megkímélt területeken több mint egy évszázaddal a rabszolga-kereskedelem
megszűnése után is jelentős különbség mérhető a személyközi bizalom
mértékében. 22
Mégis, a kulturális sajátosságok fennmaradása talán a legegyértelműbben a
migránsok és leszármazottaik körében figyelhető meg. Senki nem tartja
meglepőnek, hogy a környezeti feltételekben és a közigazgatási
intézményrendszerben hirtelen bekövetkezett változásokhoz való alkalmazkodás
meglehetősen hosszú ideig is eltarthat. Az Európában és Észak-Amerikában
letelepedett migránsok a nők munkaerőpiaci szerepvállalását vagy a gyermekek
függetlenségét illetően például egész gyorsan átveszik a helyi lakosság
hozzáállását, ugyanakkor a vallási meggyőződés, illetve az erkölcsi értékrend
tekintetében még négy generációval később is kitartanak őshazájuk kulturális
öröksége mellett. 23 Ez a különbség abból adódhat, hogy bizonyos kulturális
értékeknek nincs jelentős hatásuk a gazdasági jólétre, következésképpen ezen
értékek tekintetében nem szükséges a gyors asszimiláció, ilyenkor pedig az egyén
hajlamos tartani magát a szüleitől örökölt értékekhez és hagyományokhoz.
Összegezve elmondható, hogy a kulturális sajátosságok rengeteg tényezőt
foglalnak magukban, de elsősorban a lakóhelyhez való alkalmazkodásból
fakadnak. Valahányszor a lakókörnyezet megváltozott – új intézményrendszer
vagy valamilyen új technológia, esetleg egy új termény, a kereskedelem vagy a
migráció megjelenése miatt –, ez jelentősen hatott új kulturális sajátosságok
kialakulására és fennmaradására. Amennyiben a kulturális jellegzetességek
változása gazdasági előnyökhöz vezetett, úgy az ilyen változás a jelek szerint
gyorsabban ment végbe. De mivel a kultúrák egésze jóval lassabban fejlődik,
mint a technológia, ami különösen igaz volt az előző néhány évszázadban,
valószínűsíthető, hogy egyes társadalmakban a kulturális örökség a fejlődést
akadályozó tényezőként működött, és sok helyen működik a mai napig is.