Iparosodás és humántőke
Az ipari forradalom korai szakaszában az írni-olvasni tudás, valamint az
alapvető matematikai ismeretek még csak korlátozott jelentőséggel bírtak a
termelési folyamatban, következésképpen a humántőke ez irányú fejlődése is csak
korlátozott hatást gyakorolt a munkások produktivitására. Noha bizonyos
munkásoktól, főleg a művezetőktől és az irodai alkalmazottaktól megkövetelték,
hogy tudjanak olvasni és elboldoguljanak a négy aritmetikai alapművelettel, az
iparban a legtöbb munkát minden további nélkül el tudták végezni írástudatlanok
is.
Az ipari forradalom későbbi szakaszaiban viszont jelentősen megnőtt az igény
a jól képzett munkaerőre. Innentől kezdve az emberiség történelmében először a
humántőke megtervezése – vagyis mindazon tényezők tudatos átgondolása,
amelyek befolyásolják a munkás termelékenységét, mint az oktatás, a megfelelő
képességek megléte, a fizikum és az általános egészségi állapot – azzal az
elsődleges céllal történt, hogy a leendő munkásoknak ki kell elégíteniük az
iparosodással együtt járó egyre magasabb elvárásokat az írni-olvasni tudás, a
matematikai ismeretek, valamint a mechanikai készségek terén. Ez volt a helyzet
számos ipari országban, de különösen szembeötlő volt azokban az országokban,
amelyek az elsők között léptek az iparosodás útjára: vagyis Angliában,
Franciaországban, Németországban és az Egyesült Államokban.
Angliában az ipari forradalom első fázisában a termelési folyamat egyre
nagyobb szintű gépesítése zajlott, ugyanakkor a magasabban képzett
alkalmazottak száma nem emelkedett. 1841-ben például a férfi munkásoknak
mindössze öt, a munkásnőknek pedig csak két százaléka dolgozott olyan
munkakörben, amelyhez szükség volt az írni-olvasni tudásra. 13 A munkások
elsősorban munka közben sajátították el az ahhoz szükséges tudást, a
gyermekmunka pedig igen gyakori volt. Az ipari forradalom későbbi
szakaszaiban viszont drámaian megváltozott az iskolázott munkaerő aránya. Az
öt és tizennégy év közötti iskolába járó gyermekek aránya 1855 és 1870 között
11-ről 25 százalékra ugrott, majd 1870–1902 között, amikor a kormány
biztosította az ingyenes oktatást, ez az arány közel 74 százalékra emelkedett. 14
Ezért az írni-olvasni tudók aránya az angol férfiak körében az 1840-es 67
százalékról jelentősen megnövekedett, és a század végére elérte a 97 százalékot. 15
Franciaországban az oktatási rendszer fejlesztése már jóval az ipari forradalom
előtt megkezdődött, de a folyamatot igazán az iparosodás gyorsította fel, illetve
ekkor mozdultak el a fő hangsúlyok az ipar szükségleteinek kielégítése felé. Az
elemi és a középiskolai oktatás a 17. és a 18. században elsősorban az egyház és
az egyházi rendek kezében volt, noha munkájukba az állam is beavatkozott
bizonyos műszaki és szakmai képzések területén, annak érdekében, hogy a