Alexander Zheleznyakov"Két órával az ellenségeskedések kezdete után, amikor úgy tűnt, hogy nincs
semmi és főleg senki, akivel harcolni lehetne, a távoli szibériai tajgában, a kazah
sztyeppéken, a közép-oroszországi mocsarakban szinte egyszerre nyíltak ki az
aknavetők zsilipjei és ezüstóriások tucatjai rontottak az égbe. Harminc perccel
később Moszkva és Leningrád, Kijev és Minszk, Berlin és Prága, Peking és
Havanna sorsán osztozott Washington és New York, Los Angeles és San
Francisco, Bonn és London, Párizs és Róma, Sydney és Tokió.A hirtelen kezdődött atomháború ugyanilyen hirtelen ért véget és mindenkit
elpusztított. Nem voltak győztesek vagy vesztesek. Csak emberek kis csoportjai,
akik nem értettek semmit, valahol a Csendes-óceán szigetein, Afrika és Latin-
Amerika távoli vidékein, lázasan forgatva a néma rádiók gombjait egyszerre,
félelemmel figyelve a horizonton felcsillanó villámokat."Mégis a tiszteknek kellett meghozniuk az utolsó döntést a csapásról, amely az emberiség
nagy részét elpusztította volna. Kérdés, hogy a Perimeter fejlesztői tovább mentek-e és
teljesen autonómá tették-e a rendszert, igazi világvége-gépet varázsolva belőle.
Yarynich azt állítja, hogy a tábornokok ebbe nem egyeztek bele, bár kollégái véleménye
eltér. David Hoffman újságírónak azt is elmondta, hogy szerinte teljes ostobaság volt
titokban tartani a Halott Kezet, hiszen egy ilyen rendszer csak akkor hasznos
elrettentő eszköz, ha az ellenfél tud róla.