EPICAC
(EPICAC)
Az ördögbe, itt az ideje, hogy valaki meséljen az én EPICAC barátomról. Végül is az
adófizetőknek 776 434 927,54 dollárjába került. Joguk van tudni róla, amikor
kifizetnek egy ekkora számlát. EPICAC-ot alaposan beharangozták az újságok, amikor
dr. Ormand von Kleigstadt megtervezte őt a kormány emberei számára. Azóta viszont
egyetlen szót sem ejtettek róla. Egyetlen árva szót sem. Nem katonai titok, hogy mi
történt EPICAC-kal, bár a katonai vezetés úgy viselkedik, mintha az volna. Bosszantó
a történet, ennyi az egész. Miután annyi sok pénzt beleöltek, EPICAC nem úgy
működött, ahogy kellett volna neki.
Én viszont szeretném megvédeni és felmenteni EPICAC-ot. Lehet, hogy nem tette
meg, amit a katonai vezetés elvárt tőle, de ez nem jelenti azt, hogy ne lett volna
nemes, nagyszerű és briliáns. Mert az volt. És az én legeslegjobb barátom, nyugodj ék
békében.
Nevezhetik gépnek, ha akarják. Gépnek nézett ki, az igaz, de belül sokkal kevésbé
volt gép, mint rengeteg ember, akiket meg tudnék nevezni. A katonai vezetés
nézőpontjából persze épp ezért vallott kudarcot.
EPICAC körülbelül félhektárnyi területet foglalt el a Wyandotte Egyetem fizika
tanszékének épületében. Hogy egy pillanatra eltekintsünk a szellemi oldalától, hét
tonnát nyomot, elektromos csövekből, vezetékekből és kapcsolókból állt, egy sor
acélszekrényben lakott, és 110 voltos hálózatba kellett bedugni, akár egy
kenyérpirítót vagy egy porszívót.
Von Kleigstadt és a katonai vezetés azt akarta, hogy egy olyan szuperszámítógép
legyen, amely (aki) meg tudja tervezni egy rakéta röppályáját a Föld bármely
pontjától egészen Joe Sztálin kabátjának alulról a második gombjáig, ha kell. Vagy,
megfelelő beállításokkal, ki tudja számítani egy tengerészgyalogos hadosztály
partraszállási hadműveletének ellátási igényeit az utolsó szivarig és kézigránátig. Ezt
egyébként meg is tette.
A katonai vezetés elégedett volt a kisebb számítógépekkel, úgyhogy erőteljesen
támogatták EPICAC-ot, amikor még csak tervezési stádiumban volt. Bármelyik
csapatszint fölött lévő hadtápos tiszt bármikor megmondja, hogy a modern háború
matematikája messze túl van azon, amit az ember esetlen elméje képes felfogni.
Minél nagyobb a háború, annál nagyobb számítógépekre van szükség. EPICAC,
amennyire ezt bárki is tudja ebben az országban, a legnagyobb számítógép volt a
világon. Valójában túl nagy ahhoz, hogy akár von Kleigstadt is túl sokat értsen belőle.
Nem megyek bele annak a részleteibe, hogyan dolgozott (gondolkodott) EPICAC,
csak annyit mondok, hogy az ember leírta a problémáját egy papírra, aztán úgy
állította be a mutatókat és a kapcsolókat, hogy készen álljon épp egy ilyenfajta
probléma megoldására, aztán számokat táplált bele egy billentyűzet segítségével,
amely nagyjából úgy nézett ki, mint az írógép. A válaszok papírszalagon jöttek, amely
egy nagy orsóról tekeredett le. EPICAC egy tizedmásodperc alatt oldott meg olyan
problémákat, amelyekkel ötven Einstein egy egész élet alatt nem tudott volna