megbirkózni. És EPICAC soha nem felejtett el semmilyen információt, amit
beletápláltak. Csitt-csatt, jött a szalag, és készen is voltunk.
Sok olyan probléma volt, amit a katonai vezetés sietve akart megoldani, úgyhogy
amint EPICAC utolsó csöve is a helyére került, azonnal munkába állították napi
tizenhat órában, két, nyolcórás váltásokban dolgozó kezelőszemélyzettel. Nos, nem
tartott sokáig, amíg rájöttünk, hogy jóval alatta marad a műszakilag elvárt
teljesítménynek. Jobb és gyorsabb volt, mint bármelyik másik számítógép, az igaz, de
messze nem annyival, amit a mérete és a különleges tulajdonságai ígértek. Lomha
volt, és válaszainak kattogásában volt valami vicces rendszertelenség, valamiféle
dadogás. Vagy tucatszor megtisztítottuk az érintkezéseit, újra és újra ellenőriztük az
áramköreit, kicseréltük minden egyes csövét, de semmi sem segített. Von Kleigstadt
pokoli lelkiállapotban volt.
Nos, mint mondottam, azért csak folytattuk a munkát, és használtuk EPICAC-ot A
feleségem, leánykori nevén Pat Kilgallen, és én dolgoztunk vele az esti műszakban,
délután öttől hajnali kettőig. Pat akkor még nem volt a feleségem. Távolról sem.
Épp emiatt kezdtem el beszélgetni EPICAC-kal. Szerelmes voltam Pat Kilgallenbe.
Barna szemű, szalmaszőke lány volt, nagyon kedvesnek és édesnek tűnt, és később
pontosan olyan is volt velem. Szuper matematikus volt – ma is az – , és szigorúan
szakmai keretek között tartotta a kapcsolatunkat. Én is matematikus vagyok, és Pat
szerint ez az oka, amiért soha nem lehetünk boldog házasok.
Nem vagyok félszeg. Nem ez volt a baj. Tudtam, hogy mit akarok, és kész voltam ki
is mondani, mint ahogy meg is tettem havonta több alkalommal.
- Pat, ne legyél már olyan merev, gyere hozzám feleségül!
Egyik este föl sem nézett a munkájából, amikor ezt mondtam. - Ó, milyen romantikus és milyen költői - mormolta, de inkább a kezelőpultjának,
mint nekem. – Ilyen egy matematikus... csupa szív, csupa virág. – Lekapcsolt
valamit. – Több melegséget kapnék egy zsák fagyott CO 2 - től - Miért, hogyan mondjam? – kérdeztem tőle kicsit sértetten. A fagyott CO 2 , ha
esetleg nem tudnák, nem más, mint a szárazjég. Szerintem pontosan ugyanannyira
vagyok romantikus, mint bárki más. Csak úgy van, hogy hiába énekelnék én szépen,
ha egyszer az, ami kijön a számon, annyira csúnya. Úgy tűnik, sohasem találom meg
a kellő szavakat.
- Próbáld meg szépen mondani – felelte gúnyosan. – Vegyél le a lábamról!
Gyerünk! - Drágám, angyalom, szerelmesem, kérlek , gyere hozzám feleségül! – Nem volt jó
így se... reménytelen, nevetséges. – A fenébe is, Pat, kérlek, gyere hozzám feleségül!
Ő meg csak békésen állítgatta tovább a kapcsolókat.- Édes vagy, de nem illesz hozzám.
Pat korán elment aznap este, egyedül hagyva engem a bánatommal és EPICAC-kal.
Attól tartok, nem sok munkát végeztettem el a kormány embereinek. Csak ültem a
billentyűzet előtt – elcsigázottan és morcosan persze – , s próbáltam kitalálni valami
költőit, de semmi sem jutott az eszembe, ami ne illett volna inkább az Amerikai
Természettudományos Társaság Folyóiratá - ba.
Közben EPICAC kezelőpultjával vacakoltam, készítettem elő a következő
problémára. De félszívvel végeztem a munkámat, s így a kapcsolóknak csak a felét
állítottam be, a többit úgy hagytam, ahogy az előző problémánál voltak. Így aztán