befelé lódult.
- Morty! – szisszent fel Lou meghökkenve.
Mortimer, Lou dédunokája, aki nemrégiben nősült és hozta haza újdonsült feleségét
a Schwartz-háztartásba, meglepve és zavartan nézett Loura. Berúgta lábával az ajtót,
de addigra már Lou meglátta, hogy mi van a kezében: Nagypapa óriási, családi
méretű antigerazonos palackja – félig már üresen. Morty éppen csapvízzel töltötte fel.
Morty pár pillanat múlva kijött, dacosan Lou arcába bámult, aztán szó nélkül
elhaladt mellette, és visszament csinos asszonykájához.
Lou meg volt döbbenve, nem tudta, mi a csudát csináljon. Azt nem engedhette,
hogy Nagypapa a fölhígított, hatástalan antigerazont szedje; de ha figyelmezteti
Nagypapát a dologra, akkor holtbiztos, hogy Nagypapa gyötrelemmé teszi a lakásban
az életet, amely eddig pusztán csak elviselhetetlen volt.
Lou bekukkantott a nappaliba, és látta, hogy a Schwartz família, köztük Emerald is,
pillanatnyilag pihen, és élvezi, hogy a McGarvey család hogyan paccolja el a saját
életét. Belopakodott a fürdőszobába, bezárta az ajtót, ahogy csak lehetett, és
elkezdte Nagypapa hatalmas palackjának a tartalmát beleönteni a mosdóba. Meg
akarta ugyanis újra tölteni erős, hígítatlan antigerazonnal a polcon álló huszonkét
kisebb palackból.
A kétliteres palacknak azonban olyan szűk volt a nyaka, hogy Lou úgy érezte, az
örökkévalóságig fog tartani, amíg kiüríti. És idegességében azt képzelte, hogy a
kulcslyukon keresztül meg az ajtó alatt szétárad a lakásban az antigerazon szinte
észrevehetetlen, Worcester-szószra emlékeztető szaga.
Glukk-glukk-glukk-glukk – kotyogott a palack egyhangúan. Hirtelen zene harsant
fel a nappaliból, aztán mormoló hangok hallatszottak, és széklábak sikárolták a
padlót. „ Ezzel véget ért – mondta a tévébemondó – szomszédaink, a McGarvey család
életének 29121-edik fejezete .” Léptek indultak kifelé a hallba. Kopogtak a fürdőszoba
ajtaján.
- Egy pillanat – kiabált ki Lou vidáman. Kétségbeesetten rázogatni kezdte a
hatalmas palackot, megpróbálta gyorsabban kiönteni. Tenyere megcsúszott a nedves
üvegen, és a súlyos palack szilánkokra tört a kőpadlón.
A fürdőszoba ajtaja fölpattant. Nagypapa kábultan bámulta a rombolás zűrzavaros
maradványait.
Louval forgott a világ. Lefegyverzően mosolygott, és mivel semmi nem jutott
eszébe, ami akár csak távolról is gondolatra emlékeztetett volna, várta, hogy
Nagypapa beszéljen.
- Ejnye, fiú – szólalt meg végül Nagypapa – , úgy látszik, lesz egy kis
takarítanivalód.
Ez volt minden, amit mondott. Sarkon fordult, könyökével utat tört magának a
tömegben, és bezárkózott a hálószobájába.
A többi Schwartz még egy pillanatig hitetlenkedve, némán bámult Loura, aztán
sietve visszamentek a nappaliba, mintha rájuk ragadna valami ebből az iszonyatos
bűnből, ha túl sokáig néznék. Morty egy kicsit tovább maradt, és furcsa, bosszús
pillantást vetett rá. Aztán ő is bement a nappaliba, és már csak Emerald állt a
fürdőszoba ajtajában. Az asszony arcán patakzottak a könnyek.
- Ó, szegény báránykám... kérlek, szedd össze magad! Tudom, hogy az én hibám
volt. Én vettelek rá erre. - Nem – tiltakozott Lou, végre megtalálva a hangját – , nem te, igazán. Em, én