Nagypapában, a Schwartz nemzetség ősatyjában, halandó volt.
De Nagypapa nem a földi porhüvelyét hagyta maga után, hanem egy cédulát. Lou
találta meg végül az öltözőasztalkán, a papírnehezék alatt, amely megbecsült emlék
volt a 2000. évi világkiállításról. El-elcsukló hangon, hangosan olvasta fel.
„Valaki, akinek annyi éven át adtam szállást és fedelet, akit megtanítottam minden
jóra, ami csak tőlem telt, tegnap este nekem esett, mint egy veszett kutya, és
felhígította az antigerazonomat, vagy legalábbis megpróbálta. Már nem vagyok fiatal.
Már nem bírom úgy elviselni az élet nyomasztó terheit, ahogyan valamikor tudtam.
Így a tegnap esti keserű élmény után búcsút mondok nektek. A világ gondjai
hamarosan lehullnak rólam, mint a töviskorona, s végre megismerhetem a békét. Mire
ezt megtaláljátok, én már nem leszek itt.”
- Nahát – mondta Willy megtörten – , még azt se láthatta meg, hogy mi lesz a
nyolcszáz kilométeres indianapolisi versenyen. - Se a világbajnokságon – tette hozzá elcsukló hangon Eddie.
- Se azt, hogy Mrs. McGarvey visszakapja-e a szeme világát – toldotta meg Morty.
- Van itt még más is – mondta Lou, és újra elkezdte hangosan olvasni: – „Én,
Harold D. Schwartz... ezennel elrendelem, kinyilvánítom és kijelentem, hogy ez a
végső akaratom és testamentumom, ezáltal egyben visszavonván minden korábbi
végrendeletet és záradékot, amelyet ez idáig bármikor tettem.” - Nem! – ordított fel Willy. – Már megint? Azt ugyan nem!
„Ezennel kikötöm – olvasta Lou – , hogy tulajdonom és vagyonom, legyen az
bármiféle és bármifajta, ne kerüljön felosztásra, hanem úgy rendelkezem és
hagyatkozom, hogy legyen az ivadékaim közös tulajdona, éspedig nemzedékre való
tekintet nélkül, egyenlő részben és egyenlő arányban.” - Ivadék? – kérdezte Emerald.
Lou egyetlen karmozdulattal egybefoglalta a Schwartzok sokaságát. - Ez azt jelenti, hogy ez az egész rohadt kupleráj köztulajdon.
Minden tekintet az ágyra szegeződött. - Ténylegesen – mondta Willy, a jelenlévők közül a legidősebb – ez pontosan
ugyanaz, mint a régi rendszer: a legidősebb a családfő, itt van a főhadiszállása, és... - Szeretném én azt látni! – kiáltotta Em. – Lou éppen úgy tulajdonos, mint te,
annyi jár neki, mint neked, és én aszondom, ez a legidősebbnek jár, aki még dolgozik.
Te egész nap itt szundikálhatsz, és várod a nyugdíjadat, szegény Lou meg
hazatámolyog munka után kimerülve, és... - Nem hagyhatnátok, hogy valaki, akinek soha nem volt semmiféle magánélete,
végre kapjon belőle egy icipicit? – vágott közbe Eddie indulatosan. – A fene egye
meg, ti öregek gyerekkorotokban rengeteget lehettetek egyedül. Én itt születtem és
itt nőttem fel ebben a rohadt kaszárnyában, a hallban! Mi volna... - Igen? – kérdezte Morty. – Hát persze, nektek mindnyájatoknak nagyon nehéz
volt, a szívem vérzik érettetek. De próbáljatok csak nászútra menni a hallba, az aztán
a kéjmámor! - Csönd! – üvöltötte Willy parancsolóan. – Aki legközelebb kinyitja a száját, hat
hónapra a fürdőszoba mellé kerül. Most tisztuljatok a szobámból! Gondolkodni akarok.
A váza néhány centivel a feje fölött törött szilánkokra a falon. A következő
pillanatban kitört az általános pankráció: minden házaspár csatába szállt, hogy
minden más házaspárt kihajítson a szobából. A taktikai helyzet villámgyors