kabinba. Fenyőillat és gyertyafény fogadta. A lejárat csapóajtaja kattanva bezárult
fölötte. Fölindultságában az antik bútorok, a sok mahagóni és ólomkristály közt
először észre sem vette Billyt, a Költőt. Majd megpillantotta a kabin túlsó végében,
háttal az előfedélzet ajtajának. Orosz nyakú vörös selyempizsamát viselt.
Selyemmellén tüzet okádó aranysárkány tekergett.
S az orrán, bármilyen kiábrándító, szemüveg ült. Kezében könyv.
Nancy megállt az utolsó előtti lépcsőfokon, és keményen szorította a lépcsőkorlátot.
Foga kivillant; ahhoz, hogy őt innét elmozdítsa, tíz Billy-fajta férfi sem elég.
Kettőjük közt nagy asztal állt. Nancy arra számított, hogy a szobán majd valami
nagy ágy uralkodik, tán hattyú formájú, de a Marlin nappali hajó volt. És a kabin
minden, csak kéjlak nem. Körülbelül annyira volt erotikus levegője, mint egy
kispolgári ebédlőnek az ohiói Akronban, 1910 körül.
Az asztalon gyertya égett. Mellette két pohár meg jegesvödör állt, benne egy
pezsgőspalack. A pezsgő éppoly tilos volt, mint a heroin.
Billy fogta a poharát, fölemelte, majd szégyenlősen, zavartan rámosolygott.- Isten hozta!
- Csak eddig és nem tovább.
Billy tudomásul vette. - Nagyon szép ott.
- Most mit vár, mit mondjak? Hogy maga is döbbenetesen csinos? És hogy másra
se vágyom, csak hogy a karjába vessem magam? - Ha boldoggá akarna tenni, természetesen ezt mondaná – jegyezte meg Billy
alázatosan. - És az én boldogságom?
A kérdés láthatólag zavarba ejtette Billyt. - Nancy... hisz ez az egész azt szolgálja.
- Úgy látszik, a kettőnk elképzelése a boldogságról nem egészen egyezik.
- Miért, mit gondol, énszerintem mi a boldogság?
- Eszem ágában sincs a karjába vetni magam, mint ahogy eszem ágában sincs
meginni azt a mérget, s innét nem mozdulok, csak ha kényszerítenek – makacskodott
Nancy. – Ebből következik, hogy a maga elképzelése a boldogságról nem lehet más,
mint hogy nyolc ember leszorít az asztalra, s maga nagy bátran fölhúzott kakasú
pisztolyt fog rám... és azt csinál, amit akar. Ha így kell lennie, hívja a barátait, essünk
túl rajta!
Így is történt.Billy nem okozott fájdalmat neki. Kísérteties, hogy milyen orvosi hozzáértéssel
fosztotta meg a szüzességétől. S amikor túlestek rajta, sem pimasz nem volt, sem
gőgös. Ellenkezőleg, látszott, hogy szörnyűségesen levert.
- Nancy – mondta – , higgye el, ha lett volna rá bármi más mód...
Ő a kővé dermedt arcával s a megaláztatás néma könnyeivel válaszolt.
Billy segítőtársai kihajtottak a falból egy tábori ágyat. Alig volt szélesebb, mint egy
könyvespolc, és két lánc tartotta. Nancy hagyta, hogy ráfektessék, s magára hagyják
Billyvel. Ha akkora volt is, mint egy ruháskosár a könyvespolcon, szánalmasan
kicsinek érezte magát. Szúrós kincstári pokrócot tekertek körébe. De a sarkát már