oldalán, ha álmosan is, érdeklődve, zavartalanul nézegettek körül. Vajon miért él
benne olyan kevés érzés, tűnődött Kelly ezredes, ahogy a halál torkába került
családját figyelte. Eltűnt a félelem, amelyet a sötét börtönben várakozva érzett Most
felismerte régi harcostársát, a kísérteties nyugalmat, amely csupán elméje és érzékei
hideg gépezetét tartotta életben. Ez a parancsnok érzéstelenítője. Ez a háború
lényege.
- Nos, barátaim, kérem figyelmüket – szólt fontoskodva Pi Jing. Felállt. – Nem
nehéz megjegyezni a játékszabályokat. Önök mind Kelly ezredes parancsait követik.
Akit balszerencséjére valamelyik figurám leüt, azt gyorsan, fájdalommentesen,
haladéktalanul megölik. Barzov őrnagy a mennyezetre emelte pillantását, mintha Pi
Jingnek minden egyes szavát bírálná magában.
A tizedesből hirtelen trágárságok zuhataga tört elő – fele szitkozódás, fele
önsajnálat. Az őrmester a fiú szájára csapott.
Pi Jing áthajolt a korláton, és a küszködő katonára szegezte az ujját.- Azok számára, akik megszöknek a sakktábláról vagy hangoskodnak, különleges
halálnemet tartogathatunk – szólt élesen. – Kelly ezredes és jómagam tökéletes
csendet igénylünk, hogy koncentrálhassunk. Ha az ezredes olyan ügyes, hogy
győzhet, úgy önöket valamennyiüket – már akik még velünk vannak, amikor mattot
kapok – , biztonságosan kikísérik területünkről. Ha veszít... – Pi Jing vállat vont.
Visszahanyatlott párnáira. – Nos, viselkedjenek sportszerűen – tette hozzá
élénken. – Az amerikaiak tudomásom szerint híresek erről. Kelly ezredes a
megmondhatója, sakkjátszmát – akárcsak egy csatát – ritkán lehet áldozatok nélkül
megvívni. Jól mondom, ezredes?
Kelly ezredes gépiesen bólintott. Felidézte magában Pi Jing korábbi szavait – hogy
a készülő játszma filozófiailag nem más, mint amit a háborúban tapasztalt.
- Hogy teheti ezt gyerekekkel? – kiáltott fel hirtelen Margaret. Kitépte magát
őrzője kezéből, átfutott a kockákon, és egyenesen Pi Jing erkélye alá állt. – Az isten
szerelméért... – kezdte.
Pi Jing dühösen félbeszakította. - Az amerikaiak isten szerelméért gyártanak bombákat és sugárhajtású
repülőgépeket és tankokat? – Türelmetlenül intett. – Vigyék vissza! – Eltakarta a
szemét. – Hol is tartottam? Áldozatról beszélgettünk, igaz? Meg akartam kérdezni, kit
választott királygyalognak. Ha még nem választott, ezredes, ajánlanám azt a lármás
fiatalembert odalenn... akit az őrmester tart féken. Kényes pozíció a királygyalogé.
A tizedes újult dühvel rugdalózott, tekergett. Az őrmester szorosabban fogta. - A fiú mindjárt megnyugszik – szűrte a foga közül. Kelly ezredesre
nézett. – Akármi a franc az a királygyalog, én leszek az. Hova álljak, uram? – A fiú
megnyugodott, az őrmester eleresztette.
Kelly az óriási sakktábla második sorának negyedik kockájára mutatott. Az
őrmester odaléptetett, széles válla meggörnyedt. A tizedes motyogott valami
érthetetlent, majd az őrmester melletti kockára helyezkedett – második biztos
gyalog. A többiek még vártak.
- Ezredes úr, maga mondja meg, hova álljunk – szólt bizonytalanul a langaléta
másodpilóta. – Mit tudunk mi a sakkról? Állítson oda, ahová jónak
látja. – Ádámcsutkája fel-alá ugrált. – Tartogassa a jó helyeket a feleségének meg a
srácoknak. Ők számítanak. Mondja meg, mit tegyünk! - Jó hely nincs – szólt gunyorosan a pilóta. – Senkinek. Válasszon egy kockát,