párterápia mindaddig erősen ellenjavallt, amíg a férfi nem képes valóban megfékezni erőszakos
viselkedését, és a felek nem lépnek ki a hatalom- és kényszerítő kontroll gyakorlás beidegződött
rendszeréből.^21
Egy bántalmazó kapcsolat esetén az áldozat biztonságát sosem garantálhatja pusztán az elkövető
ígérete, bármilyen őszinte legyen is az. A biztonságot az áldozat önvédelmi készségeire kell
alapozni. Az áldozat mindaddig ki van téve az ismételt bántalmazás veszélyének, amíg ki nem
alakított egy részletes és reális menekülési tervet, és be nem bizonyította, hogy azt valóban végre is
tudja hajtani. A kapcsolati erőszak miatt segítséget kérő pároknak ezért mindenképpen javasolni
keli, hogy először külön-külön kezdjenek terápiába. Amennyiben erre lehetőség van, az elkövetőt
bántalmazó férfiakkal foglalkozó programhoz kell irányítani, ahol a terápiás beavatkozás során
nemcsak az erőszakkal, hanem az erőszak mögött megbújó kényszerítő és kontrolláló
késztetésekkel is foglalkoznak.^22
204
A megbízható önvédelem fokozatos kifejlődését jól példázza a 24 éves, egyedülálló,
háromgyermekes Vera esete, akit barátja rendszeresen vert. Az egyéves terápia során a biztonság
megteremtéséhez Verának mind a gyerekeire, mind önmagára figyelnie kellett. A kezelésnél az
összes létező terápiás intervenciós módszert alkalmazták, így a biológiai (gyógyszerek), a kognitív
és viselkedéses (a traumás tünetek ismertetése, naplóírás, házi feladatok), az interperszonális
(terápiás szövetség kialakítása) és a társas (a család támogatása, valamint távoltartó bírósági végzés)
módszereket:
Miután barátja a gyerekek előtt össze-vissza verte, a bíróság távoltartó végzést hozott Vera számára,
melynek értelmében a barátja nem közelíthette meg Vera lakását. Mióta a férfi elment, Vera nem
tudott enni és aludni, és reggelente nehezen kelt ki az ágyból. Hol az erőszak rátörő emlékei és
rémálmok gyötörték, hol kapcsolatuk szép perceinek emléke miatt szenvedett. Sírógörcsök és
öngyilkossági gondolatok kínozták. Azért vállalkozott a terápiára, hogy „egyszer és mindenkorra
megszabaduljon a barátjától", a körültekintő kikérdezés során azonban elismerte, hogy nem tudja a
férfi nélkül elképzelni az életét. Sőt, egy ideje újra találkozgatott vele. Úgy érezte magát, mint
valami „szerelemfüggő^1 *.
Bár a pszichológus magánvéleménye az volt, hogy Verának minél előbb cl kellene szakadnia a
barátjától, mégsem egyezett bele, hogy ezt tűzzék ki terápiás célként. Azt tanácsolta Verának, hogy
ne akarjon elérhetetlen célokat állítani maga elé, hiszen már így is épp elég kudarcban volt része.
Ehelyett javasolta, hogy Vera halassza el kapcsolatukról a végleges döntést, amíg elég erősnek nem
érzi magát, hogy szabadon válasszon, és addig is inkább a biztonságára és élete irányításának
megerősítésére koncentráljon. Megegyeztek, hogy a kezelés első szakaszában Vera olykor továbbra
is találkozik a barátjával, de azt nem fogja engedni, hogy a férfi visszaköltözzön a lakásába, és a
gyerekeket sem fogja egyedül hagyni vele. Vera úgy érezte, ezeket az ígéreteket képes lesz
betartani.
Eleinte Vera meglehetősen rendszertelenül járt az ülésekre. Pszichológusa ezt nem tette szóvá, de
jelezte, hogy Vera önbecsülése szempontjából fontos lenne, ha véghezvinne, amit eltervezett. A
terápia akkor vált viszonylag rendszeressé, miután sikerült Verával megegyezni, hogy csak azokra
az ülésekre jelentkezik be, amelyekről biztosan tudja, hogy el tud jönni. Minden ülésen kerestek egy
pozitív cselekedetet - legyen az bármilyen apróság -, amelyről Vera úgy érezte, saját magáért teszi.
Kezdetben mindig a táskájában kutatott kis papír fecnik után, hogy felirja a „házi feladatokat". A
terápia fontos mérföldköve volt, amikor Vera vett magának egy füzetet, hogy abba írja fel heti
feladatait, és vörös filctollal kipipálta azokat a dolgokat, amiket már véghezvitt.
blacktrush
(BlackTrush)
#1