Már nem szedte az apja által felírt gyógyszereket, és nem fontolgatta az operációt. Felfedezte
azonban, hogy hátfájása rendszeresen visszatér, amikor pszichológusa szabadságra megy, vagy
amikor egykori otthonában meglátogatja családját.
Az alapvető biztonság és öngondoskodás kialakítása során a páciens szembesül azzal a feladattal,
hogy cselekedeteit saját ítélőképességére támaszkodva kell megterveznie és kezdeményeznie.
Ahogy lassan megtanulja használni az ismételt bántalmazás által módszeresen lerombolt
képességeit, egyre erősebb lesz kompetenciaérzése, önbecsülése és szabadságérzete. .Lassanként a
terapeuta iránti bizalom is kezd kialakulni benne. A páciens bizalmának alapja a terapeuta kitartó
elkötelezettsége a biztonság megteremtésének feladata mellett.
Amennyiben a túlélő nem megbízható az öngondoskodás terén, gyakran felmerül, hogy esetleg a
támogató családtagokat is be kellene vonni a terápiába. A családtagokkal, a partnerrel és a közeli
barátokkal való találkozók néha csakugyan hasznosak lehetnek, ám - ahogyan minden más
kérdésben - a kontroll itt is a túlélő kezében van. Amennyiben ez az elv a legcsekélyebb mértékben
is sérül, a túlélő előbb-utóbb úgy érezheti, hogy semmibe veszik, leereszkedők vele vagy
lealacsonyítják. Erezheti azt is, hogy a terapeuta inkább a családtagjaival áll szövetségben, mint
vele, és felépüléséért nem ő a felelős, hanem a családtagjai. A 48 éves, házasságban élő,
hatgyermekes Florence felépülésének első lépése például az volt, amikor felismerte és
megváltoztatta azt a szokását, hogy mindig átengedje férjének az irányítást:
Florence tíz éve állt pszichiátriai kezelés alatt. Diagnózisai között szerepelt major depresszió,
pánikbetegség és borderline személyiségzavar. Noha tudni lehetett, hogy gyerekkorában számtalan
módon bántalmazták, a terápiás üléseken erről mégsem esett soha szó. Amikor Florence-nak
emlékbevillanásai vagy pánikrohamai voltak, a férje felhívta Florence pszichiáterét, aki rendszerint
valamilyen nyugtatót javasolt.
Amikor Florence bekerült egy incesztustúlélő csoportba, leszögezte, hogy férjet és pszichiáterét
„köldökzsinórnak" tekinti, és úgy érzi, képtelen lenne nélkülük létezni. A kezeléséről hozott
döntéseiket feltétel nélkül elfogadta, mivel úgy érzete, túlságosan „beteg" ahhoz, hogy aktív részese
legyen felépülésének. Amikor azonban már biztos kötődést érzett a csoporthoz, egyre többször adott
hangot rosszallásának, hogy a férje „gyerekként" kezeli őt. A csoport tagjai elmondták, hogy
valószínűleg sokkal kompetensebb lehet, mint hiszi, ha képes hat gyereket egyedül ellátni. Florence
gyógyulásának fordulópontja az volt, amikor egy indulatos veszekedés során nem engedte, hogy a
férje felhívja a pszichiáterét, mondván, hogy ö tudja, mikor van erre szüksége.
A biztonság megteremtése rendkívül nehéz feladat lehet, ha a páciens életének még mindig része
egy olyan kapcsolat, amelyben a múltban bántalmazták. Az erőszak lehetősége sosem hagyható
figyelmen kívül, még akkor sem, ha a páciens eleinte kitartóan bizonygatja, hogy már nincs mitől
félnie. Gyakori jelenség például, hogy a bántalmazott nő és bántál -mazója egy erőszakos epizódot
követően párterápiába kezd. A bántalmazó nemegyszer megígéri, hogy soha többé nem fogja
megverni a nőt, és a terápiába is beleegyezik, hogy ezzel is bizonyítsa, mennyire meg akar változni.
A bántalmazott nő hálás ezért az ígéretért, és örömmel kezd terápiába, hátha ezzel megmenti a
kapcsolatot. A nő sokszor emiatt tagadja vagy bagatellizálja az ugyanúgy fennálló veszélyt.
Bár a békülést mindkét partner kívánhatja, mögöttes indítékaik gyakran éles ellentétben állnak
egymással. A bántalmazó általában szeretné visszaállítani saját kényszerítő kontrollját, míg az
áldozat éppen ezt szeretné megakadályozni. Bár a bántalmazó gyakran maga is hiszi, hogy soha
többé nem folyamodik erőszakhoz, ígéretét azonban kimondatlan feltételekhez köti: hajlandó
felhagyni az erőszakkal, ezért viszont elvárja az áldozattól, hogy az feladja autonómiáját Az erőszak
lehetőségével mindaddig számolni kell, amíg a bántalmazó le nem tett hatalmi késztetéseiről. A nő
a párterápiás üléseken nem tud szabadon beszélni, így a kapcsolati konfliktusokat sem lehet úgy
megvitatni, hogy ne tennénk ki őt akaratlanul is a további erőszak fokozott veszélyének. Ezért a
blacktrush
(BlackTrush)
#1