Mind a páciensnek, mind a terapeutának ki kell fejlesztenie magában bizonyos bizonytalanságtűrési
képességet, akár még a történet legalapvetőbb tényeit illetően is. Ahogyan a rekonstrukció során
lassan felbukkannak a hiányzó részletek, a történet folyamatosan alakulhat és változhat. Ez
különösen igaz azokra az esetekre, amikor a páciensnek jelentős emlékkiesései vannak. így a
páciensnek is és a terapeutának is el kell fogadnia azt a tényt, hogy tudásuk nem teljes, és miközben
az exploráció az elviselhetőség határain belül folyamatosan előrehalad, meg kell tanulniuk együtt
élni a bizonytalanság érzésével.
Kételyeinek és ellentmondásos érzéseinek feloldása érdekében a páciens néha idő előtt megpróbálja
lezárni a tények feltárását. Például ragaszkodik hozzá, hogy a terapeuta további exploráció nélkül
fogadja el a történet részleges vagy hiányos változatát, vagy makacsul erőlteti a további emlékek
felidézését, mielőtt a már ismert tények érzelmi hatását feldolgozta volna. A 23 éves,
gyerekkorában bántalmazott Paul esete jól illusztrálja a terapeuta reakcióját, amikor páciense túl
korai bizonyosságot követel tőle.
- Fraiernity parly. zárt fiúközösségekben gyakorolt beavatási rituálé, melynek során a leendő
tagnak valamilyen veszélyes vagy kegyetlen cselekedetet kelt elkövetnie.
Miután Paul lassanként felfedte, hogy gyerekként egy pedofil kör tagja volt , hirtelen bejelentette,
hogy az egész törtenetet csak kitalálta. Elkezdett fenyegetőzni, hogy amennyiben terapeutája nem
hajlandó azt mondani, hogy elhiszi, hogy Paul mindvégig hazudott, azonnal abbahagyja a terápiái
Eddig a pontig természetesen azt akarta, hogy a terapeuta elhiggye, hogy igazat mond. A terapeuta
bevallotta, hogy értetlenül áll e hirtelen fordulat előtt, majd így szólt: „Nem voltam ott, amikor
maga gyerek volt, úgyhogy nem tehetek úgy. mintha tudnám, mi történt. Azt viszont tudom, hogy
fontos teljesen megértenünk a történetét, és azt is tudom, hogy most még nem értjük. Szerintem
amíg nem értjük, lehetőleg próbáljunk nyitottak maradni. Ebbe aztán kelletlenül Paul is
beleegyezett. A következő egy évben kiderült, hogy visszakozása volt az utolsó kétségbeesett
kísérlete, hogy lojális maradjon bántalmazóihoz
Néha a terapeuták is a bizonyosság utáni vágy csapdájába esnek. A nyitott, tényfeltáró hozzáállást
könnyen felválthatja a túlbuzgó meggyőződés. A bizonyosság vágya a múltban sokszor arra
késztette a terapeutákat, hogy csökkentsék vagy minimalizálják pácienseik traumatikus élményeit.
Bár a terapeuták leggyakoribb hibája továbbra is ez, a pszichés trauma jelenlegi újrafelfedezése
ezzel ellentétes hibákhoz is vezethet. Vannak terapeuták, akik pusztán valamilyen traumára utaló
történet vagy „tünetprofil alapján közlik pácienseikkel, hogy biztosan trauma érte őket. Vannak,
akik valamilyen konkrét traumatikus esemény „diagnosztizálására specializálódtak, például
rituális szektabántalmazásra. A páciens kételyeit „tagadásként** könyvelik el, és figyelmen kívül
hagyják. Arra is volt már példa, hogy homályos, nem specifikus tüneteket mutató páciensekkel a
terapeuta egyetlen ülés után közölte, hogy minden kétséget kizáróan valamilyen sátánista szekta
áldozatai. A terapeutának soha nem szabad elfelejtenie, hogy az ő feladata nem a tények
megállapítása, a traumatörténet rekonstrukciója pedig nem bűnügyi nyomozás. A terapeuta nem
nyomozó, hanem nyitott, együttérző tanú._
Mivel az igazsággal nehéz szembenézni, a túlélők gyakran meginognak a traumatörténet
rekonstrukciója közben. A valóság tagadása miatt őrültnek érzik magukat, ám a teljes valóság