terapeutának, a terapeuta pedig segit neki a lehető legrészletesebben kifejeznie érzéseit Ezt hetente
megismétlik, átlag 12-14 ülésen át. A kezelést a legtöbb túlélő járóbetegként csinálja végig, de
vannak, akik az elárasztás idején fellépő súlyos tüneteik miatt kórházi kezelésre szorulnak.^13
Ez a technika számos közös vonást mutat a tanúságtétel módszerével, amelyet politikai kínzások
túlélőinél alkalmaznak. A tanúságtétel módszeréről elsőként két chilei pszichológus számolt be,
akik biztonságuk érdekében álnéven publikálták eredményeiket. Az általuk alkalmazott kezelés
központi része a páciens traumatikus élményeinek részletes, átfogó lejegyzése. A terápiás Üléseken
elhangzó beszélgetést először magnóra veszik, majd elkészítik a páciens elbeszélésének szó szerinti
átiratát Ezután a páciens a terapeutával közösen átnézi az iratot, majd a szétszórt emlékeket
összerendezve koherens vallomást készít. „A dolog paradoxonja az - állapítja meg a két
pszichológus -, hogy kínzói is beismerő vallomást akartak kicsikarni belőle [...], ám a tanúságtétel
révén beismeréséből inkább nyílt vád lesz, mintsem árulás."^16 Ezt a technikát Dániában Agger és
Jensen finomította tovább. Az ő módszerük szerint a páciens a tanúságtétel írott, végső változatát
hangosan felolvassa, majd a terápiát hivatalos „átadási rituálé" zárja, mely során a páciens
felperesként, a terapeuta pedig tanúként aláírja a dokumentumot. A tanúságtétel elkészítéséhez
átlagosan 12-20 héten át heti egy ülés szükséges.^17
A tanúságtétel-módszemél a trauma társadalmi és politikai vetületei jóval nyíltabbak és
kidolgozottabbak, mint a szűkebb szemléletű elárasztás esetében. Ez persze nem meglepő, hisz a
tanúságtétel módszerét az emberi jogi aktivizmus mellett elkötelezett szervezetek dolgozták ki, míg
az elárasztásos módszer egy amerikai kormányintézményben született. Ami viszont meglepő lehet,
az épp e két technika hasonlósága. Mindkét modell a páciens és a terapeuta aktív közreműködését
igényű, és mindkettő célja egy részletes, írott trauma-narratívum elkészítése. A megírt narratívumot
mindkettő hivatalos dokumentumként, tisztelettel kezeli.
220
Ezenkívül mindkét technika az elbeszélés szerkezetét használja, hogy a páciens egy biztonságos
kapcsolaton belül intenzíven újraélhesse a traumatikus élményt.
A két módszer terápiás hatásai is hasonlók. A chilei pszichológusok az általuk végzett
harminckilenc terápiás kezelés alapján mind a kínzások, mind a színlelt kivégzések áldozatainak
többségénél a poszttraumás tünetek jelentős enyhülését írták le. Módszerük különösen hatékonynak
bizonyult a rettegés utóhatásait illetően, nem hozott viszont jelentős enyhülést az olyan
pácienseknek, mint az eltűnt vagy „eltüntetett" emberek hozzátartozói, akik feloldatlan gyásztól
szenvedtek, ugyanakkor nem volt poszttraumás stressz zavaruk.^18
A háborús veteránokkal elért eredmények még egyértelműbben bizonyítják az elárasztásos technika
hatékonyságát. A kezelésen átesett páciensek a poszttraumás stressz zavar emlékbetöréses és
hiperarousales tüneteinek drámai csökkenéséről számoltak be. Kevesebb rémálmuk és
emlékbevillanásuk volt, továbbá általános javulást tapasztaltak szorongásuk, depressziójuk,
koncentrációs nehézségeik és pszichoszomatikus tüneteik terén is.
Az emlékbetöréses és hiperarousales tüneteiknél mutatkozó javulást fél évvel az elárasztásos
kezelés után még mindig jelezték. Az elárasztásos technika hatása azonban csak a feldolgozott
traumatikus élményeknél jelentkezett. Az egyik emlék deszenzitizációja (feloldása) nem tevődött át
a többi emlékre: a tünetek teljes enyhüléséhez minden egyes emléket külön kellett megközelíteni, és
külön kellett foglalkozni vele.^19
Ügy tűnik tehát, hogy a „történetmesélés aktusa" egy biztonságos kapcsolat védett terében
csakugyan képes változást előidézni a traumás emlékek abnormális feldolgozásában. Az emlékek
blacktrush
(BlackTrush)
#1