minden egyes túlélő elmeséli történetét, a csoportlét mély egyetemességérzést nyújt a tagok
számára. A csoport tanúságot tesz a túlélő vallomása mellett, amelynek ezzel a személyes jelentésen
túl társadalmi jelentést is ad. Amikor a túlélő egyetlen embernek mondja el történetéi, vallomása
inkább gyónás vagy magánbeszélgetés jellegű. Ugyanaz a történet egy csoport előtt elmondva
inkább a nyilvános és jogi értelemben vett tanúvallomáshoz hasonlít. A csoport minden tagnak segít
kiegészíteni saját történetét - kiszabadítja a túlélőt az elkövetővel alkotott elszigeteltségéböl, és újra
a tágabb külvilág teljességébe bocsátja, amelytől egykor elidegenítették.
263
A trauma-fókusza csoportoknak erősen strukturáltnak kell lenniük, és jól érzékelhetően a feltáró
munkára kell irányulniuk. A csoport aktív vezetőket, jól felkészült, komolyan elkötelezett tagokat,
valamint egyértelmű feladatmeghatározást kíván. A háborús veterán csoportokat vezető Erwin
Parson pszichológus az ilyen csoport szoros szervezettségének leírására a hadseregben működő
„katonai szakasz" fogalmát alkalmazza: „A vezetőnek tudnia kell értelmes struktúrát kialakítani,
lefektetni a csoportcélokat (küldetést) és meghatározni a felderítendő területet (az érzelmeket)"^22. Ez
a hasonlat a csoporttagok közös háborús élményei miatt is igen találó. Az egyéb traumák túlélői
eltérő megfogalmazást és hasonlatokat igényelnek, ám a trauma-fókuszú csoport alapvető
szerkezete számos traumafajtát megélt csoport esetében ugyanez.
A trauma-fókuszú csoportok egyik modellje az általam és Emily Schatzow által létrehozott
incesztustúlélö-csoportokban is megtalálható.^23 E csoportmodell belső logikájának és
következetességének köszönhetően más környezetekben is jól alkalmazható. A modellnek két
alapvető szerkezeti eleme van: az időhatár és a résztvevők személyes céljaira helyezett hangsúly.
Az időhatár több szempontból is fontos. Egyrészt meghatározza a kereteket, amelyeken belül a
konkrétan megfogalmazott feladat elvégzendő. Másrészt erős érzelmi bevonódást alakít ki,
ugyanakkor a csoporttagok biztosak lehetnek afelől, hogy ez az intenzív érzelmi élmény nem fog
örökké tartani. Az időhatárok ténye gyorsítja a többiekhez való kötődések kialakulását, ugyanakkor
meggátolja a beszűkült, kizárólagos túlélő-identitás létrejöttét. Valójában nem maga az időhatár a
fontos, hanem az a tudat, hogy a folyamat nem fog Örökké tartani. Az általunk vezetett legtöbb
íncesztustúlélő csoport tizenkét hétig tartott, néhány esetben pedig négy, hat, illetve kilenc hónapig.
Tágabb időhatárokkal a csoportfolyamatok valamennyivel lassabbak ugyan, ám ez esetben is
kiszámíthatóan az egyén belső megerősítése és a traumatikus élmények többi csoporttaggal való
megosztása felé haladnak. A legtöbb túlélő utólag - a csoportterápia hosszától függetlenül -
panaszkodni szokott az időhatárok miatt, ugyanakkor azt is elmondják, hogy egy nyílt-végű
csoportot semmiképpen sem akartak vagy tudtak volna elviselni.
A személyes célok kiemelt kezelése a traumafeltárást egyben az integrálás és a belső megerősödés
eszközévé is teszi. Minden résztvevőnek meg kell határoznia a traumához kapcsolódó konkrét célt,
amelyet a foglalkozások idején szeretne elérni.
264
A tagokat érdemes bátorítani, hogy támaszkodjanak a csoportra: vegyék igénybe társaik segítségét
mind a cél felvázolásához, mind pedig azokhoz a konkrét cselekedetekhez, amelyek e cél eléréséhez
szükségesek. A résztvevők a leggyakrabban további emlékek feltárását és történetük részleteinek
mások előtti kimondását jelölik meg célként. így a traumatörténet megosztásának célja nem pusztán
a ventilláció vagy a katarzis: a kimondás a trauma feletti uralom megszerzésének aktív eszköze is.
A csoport támogatása lehetővé teszi, hogy a résztvevők olyan érzelmi kockázatot vállalhassanak,
amire korábban nem tartották volna magukat képesnek. A résztvevők egyéni bátorsága és sikerei
hitet és reményt adnak az egész csoportnak, még akkor is, ha időnként mindenkin úrrá lesz a
rettegés vagy a fájdalom.
blacktrush
(BlackTrush)
#1