Quim Monzó - Guadalajara

nem mindig a fa törzsébe fúródo, volt, hogy a homlokába. Valter ilyenkor
felriadt, a teste megfeszült, és ő rémülten sikoltozni kezde. Az anyja
ilyenkor mindig berohant a szobába, hogy megvigasztalja. „Csak egy rossz
álom volt, Valter, aludj szépen.” Az anyja átölelte, ő pedig halloa a
szomszéd szobából az apja horkolását.
Fiatalkorában Tell Valter csatlakozo egy anarchista csoporthoz, azért
harcoltak, hogy szüntessék meg Svájcot mint államot. Bakunyint olvastak,
tkos folyóiratot alapítoak, a fejlődő (főleg lan-amerikai) országok
forradalmi indulóit énekelték, és alkoholos mámorban anarchista
szimbólumokat rajzoltak a falakra Freiburgban, ahol rétoromán szakra járt
az egyetemen, és íjászként tagja volt az olimpiai csapatnak. Néhány évvel
később lediplomázo, hazatért, a család bevételéből élt, és végleg két nagy
szenvedélyének szentelte az életét: a sörnek és az íjászatnak.
Összeházasodo azzal a lánnyal, aki az első barátnője volt az egyetemen.
Születe egy fiúk. A nő akarata szerint (aki csodálta apósát), a gyereknek a
Vilmos nevet adták, és úgy döntöek, kizárólag erőszaktól mentes
pedagógiai módszerekkel nevelik fel.
A kis Vilmos is csodálaal viseltete mind apja, mind a nagyapja iránt, és
amikor arra kérte őket, hogy meséljék el neki újra a szokásos történetet
(hogyan történt pontosan, amikor a nagypapa a fejére tee az almát, és
hogyan volt képes ő beleegyezni ilyesmibe, hogy lehet, hogy nem remege
a félelemtől, és hogy tényleg nem félt-e egy kicsit sem), mindig lelkesen
hallgaa. Teljes szívéből és őszintén csodálta a családját. Most azonban,
hogy kamaszodik, és természetes módon lázad az apafigura ellen, most
már gúnyos hangon ej ki a következő szavakat (csak hogy idegesítse az
apját): „Apa, meséld el, hogy volt pontosan, amikor a nagyapa a fejedre
tee az almát. Hogy voltál rá képes? Tényleg nem féltél egy kicsit sem?”
Szinte szóról szóra ugyanazok a mondatok, de a hangsúly már nem
ugyanaz, most már csak gúnyolódik, főleg olyankor, amikor valamelyik
iskolatársa van náluk vendégségben, hogy (azon kívül, hogy csodálják őt,
amiért Tell Vilmos unokája, és annak a fia, akinek volt bátorsága kiállni
almával a fején a nyílvessző elé) lenyűgözze őket azzal, hogy őt hidegen
hagyja ez a történet, és nem bálványozza sem az apját, sem a nagyapját,
hogy számára ez a két hős nem más, pusztán egy apa és egy nagyapa,
olyan, mint bármelyik barátjának bármelyik apja vagy nagyapja. Ezért a
gúnyos hang, amivel mostanában az apjához fordul: „Apa, meséld el, hogy