Quim Monzó - Guadalajara

hazamenni (nem arról van szó, hogy fél, egyszerűen csak nincs kedve), mert
tudja, hogy ha hazamegy, akkor megint nem tud majd eljönni ohonról.
Úgy dönt, hogy halogatja még egy darabig a hazatérést. Van a közelben egy
koktélbár, amit nagyon kedvel, a padló és a plafon is fából van, a falak
mentén pedig a vitrinek tele vannak üvegekkel. Elindul a bár felé. Már
messziről látja a kivilágíto feliratot a bár nevével. Meglöki a nehéz, vastag
ajtót, majd félrehajtja a vörös bársonyfüggönyt, és ekkor hopp!, hirtelen
ohon találja magát az előszobában. Megfordul, kinyitja az ajtót, de
minden lépéssel, amit kifelé tesz, csak befelé halad. Megint megfordul,
megint kinyitja az ajtót, megint kilép rajta, és ezáltal megint belép. Újra az
előszobában van.
Úgy dönt, megpróbál kijutni az ablakon. Odahúz egy sámlit, feláll rá,
kinyitja az ablakot, átbújik rajta, és már kinn is van. Az ablakpárkány eléggé
keskeny. Lenéz, az utcán az autók innen aprónak látszanak. Igen, az ablakon
át valóban kijuto, most pedig alig győz egyensúlyozni, hogy le ne essen.
Hideg is van. Álldogál egy darabig, gondolkodik, mit tegyen. Nem mintha
lenne bármi dolga. Jó i kint. Ha nem fújna úgy a szél, még jobb lenne.
Mármint kint lenni, kint a lakásból. Hogy ne csak álljon o egy helyben,
lassan elindul a párkányon, háal a falnak, arccal a semminek. Egészen
addig lépked, amíg el nem jut a következő lakás ablakáig. Odabent a
szomszéd nő éppen a gyerekének segít leckét írni. Mindig is szórakoztaa,
ha beleláthat mások mindennapi életébe az ablakon keresztül. Amikor sétál
az utcán, akkor is mindig azt nézi, hátha belát valamelyik földszin lakás
ablakán. Egy lámpa a plafonon és két fej az ebédlőasztalnál, egy darab a
könyvespolcból, egy kép, vagy ahogy valaki ül egy fotelben. Eszébe sem jut
bekopogni a szomszéd nő ablakán. Tudja, hogy ha bekopogna, a nő
meglepetésében és rémületében azonnal sikítana, bár amikor felismerné,
nyilván kinyitná neki az ablakot. Biztosan beengedné, eszébe sem jut az
ellenkezője, hogy mi lenne, ha nem engedné be, hiszen ismeri, tudja, hogy
ő a szomszéd, és ha az ablakpárkányokon mászkál, bizonyára jó oka van rá.
Ráadásul a nő nagyon pletykás, a világért sem hagyna ki egy ilyen
lehetőséget. Na de az egésznek mi értelme lenne? Ha bemenne a
szomszédhoz, és kimenne az ajtaján, hacsak a nő el nem kísérné, azonnal a
saját lakása előszobájába jutna, keresztül sem kellene mennie a
lépcsőházon. Ahogy kinyitná a szomszéd lakás ajtaját, azzal egyben a saját
lakása ajtaját nyitná, és megint ugyano tartana. Úgy dönt, hogy inkább