STRATÉGIÁK

1

Amint a vizsgáztató kinyitja az ajtót, a szokatlanul sápadt vizsgázó
benyomakszik a terembe, a többi vizsgázó sűrű tömegén keresztül.
Ügyesen furakszik, le is ül az első üres padba, amit meglát. A pad
világoszöld műanyagból készült, az asztallap fából. Az asztalon mindenféle
firkák vannak, főleg golyóstollal, de némelyik bicskával belekarcolva. Van
köztük két obszcén felirat is. Ahogy jönnek befelé a vizsgázók, egyre
nagyobb a zaj (ami a székek és padok nyikorgásából, valamint a vizsgázók
megjegyzéseiből adódik). A vizsgáztató kéri, hogy legyenek szívesek (ez egy
lassan, arkulálva kiejte felszólító módú legyenek szívesek), csendben
üljenek le a helyükre. A vizsgázók úgy-ahogy szót fogadnak: néhány percre
elcsendesednek, de hamarosan ugyanakkora zaj van ismét, mint azelő. A
vizsgáztató most hátat fordít: letöröl néhány mondatot, ami még az előző
óráról maradt fent a táblán, majd megfordul (ekkor megint csend lesz), és
amikor már mindenki a helyén ül, lelép a katedráról, az ajtóhoz megy,
becsukja, leporolja a kezéről a krétaport, ami a szivacsról rátapadt (eől a
teremben teljes csend lesz), és mond két vezetéknevet. A két vizsgázó feláll
a padjából, és odamegy hozzá. Mindkeőnek a kezébe ad egy adag
összetűzö papírlapot, ők pedig elkezdik kiosztani. Ahogy haladnak előre,
minden padra letesznek egy dolgozatot, a tanulók pedig próbálják kiolvasni
a kérdéseket, amelyek nagyon pici betűkkel vannak írva. Senki nem mer
közelebb hajolni, vagy felhajtani az első lapot. Hozzá sem érnek a papírhoz
egészen addig, amíg meg nem kapja mindenki a dolgozatot, és a
vizsgáztató azt nem mondja, hogy kezdhek. Ekkor azonban szinte
uniszónóban hallatszik a papírsusogás. A szokatlanul sápadt vizsgázó mély
levegőt vesz, fogja a dolgozatát, közelebb húzza magához, és teljes
nyugalommal olvasni kezd. Egész hétvégén fel sem állt az íróasztaltól, most
pedig, hogy elkezdődö a vizsga, úgy érzi, nem is érdekli az egész, és
különben is mindjárt elájul. Hetek óta készül erre a vizsgára, mert ez
megint egy olyan vizsga, ami meghatározza, hogyan tovább. Évekkel ezelő
úgy mondta volna, hogy döntő jelentőségű vizsga, de aztán idővel