Quim Monzó - Guadalajara

cselekmény, egészen addig, amíg azok az utak, amik az elején még mind
lehetségesek voltak, fokozatosan eltűnnek, és végül (vagyis a végén) már
csak egy lehetőség marad, ami ilyenkor már többé-kevésbé kiszámítható.
Vajon sikerül az írónak fenntartani az érdeklődésünket egész az utolsó
oldalig? Nem jön el egyszer csak egy pillanat, öt, zennyolc vagy
százhatvanhét oldal után, amikor a csábítás megszűnik? Soha egyetlen
történet sem olyan jó, mint amilyennek a kezdetben felvete lehetőségek
alapján ígérkezik. Nem arról van szó, hogy az olvasónak előre kellene látnia
az összes kínálkozó lehetőséget, valamint lehetséges folytatást, és jobbat
választani közülük, mint amit az író kínál. Nem, semmiképpen sem erről
van szó. Ő vajon hogyan folytatná ennek a férfinak a történetét, aki az
Ambassador Hotel halljában olvas, és amikor a nevét kiabálják, nem szól
egy szót sem? Nem tudja, de nem is nagyon érdekli, hogyan lehetne
folytatni. Ez az a pillanat, amikor eldől minden, amikor kiderül, lekö-e a
történet, érdekli-e a folytatás. A felütés kicsit emlékeztee egy Hitchcock-
filmre, amiben Cary Grant játszo, akit a történet szerint összekevertek egy
másik férfival egy szálloda halljában. De most nincs kedve ezen
gondolkodni. Nincs értelme kitalálni a folytatást, akármi legyen is az, mert
úgyis csak egyre rosszabb lesz.
Az írók általában már rögtön az elején hibát követnek el, amikor elkezdik
mesélni a történetet. Nem kellene belefogniuk. Csak épp a legelejét kellene
megírniuk, szisztemakusan csak kezdeteket kellene gyártaniuk, és aztán
abbahagyni a legígéretesebb pillanatban. Ez az a kezde pillanat, amikor
még minden regény magában rej a tökéletesség lehetőségét. Vagy nem
minden esetben van ez így? Dehogynem! És nemcsak a könyveknél van így,
hanem a filmeknél és a színdaraboknál is. És a polikában is. Ha olyan naiv
vagy, hogy elhiszed, amit mondanak, nem ezerszer érdekesebb,
ígéretesebb és lelkesítőbb egy párt polikai programja, mint annak a
megvalósítása a választások után? A programot nézve még minden olyan
idilli. A gyakorlatban pedig nem tartanak szteletben semmit, és
meghamisítanak minden ígéretet. A valóság mindig kegyetlen és
kiábrándító. És a szerelem kezdete is (mármint az életben, nem a
könyvekben), az első pillantások, az első csók, nem sokkal édesebb minden
az elején, mint utána, amikor szükségszerűen minden elbukik? Az életben
mindennek csak elkezdődnie kellene, és soha nem lenne szabad semminek
sem folytatódnia. Egy ember élete nem sokkal ígéretesebb, amikor még