Guido Tonelli - Idő

gyorsítóból, és újabbakat juttatnak be. Egyes, különösen
szerencsés esetekben ez a ciklus akár egy egész napon át is
tarthat.
Hogy jobban megértsük, mi történik, tegyük most fel egy
pillanatra: a protonoknak – akárcsak a rajzfilmekben – van
hangjuk és van órájuk is, sőt képesek kapcsolatba lépni az LHC
központi irányítótermével. Képzeljük el azt a furcsa
beszélgetést, amelyre közöttük sor kerül. „Itt az irányítóterem,
hé, protonok, ideje leszállni a körhintáról.” „Mi az, máris?
Annyira jól érezzük magunkat, biztosak vagytok benne? Még
csak most szálltunk be.” „Nem, vége a bulinak, több mint 24
órája itt keringtek, engednetek kell másokat is, hogy jól érezzék
magukat. Sajnálom.” „Nem, valami nem stimmel. Nézem a
kronométeremet, csak 13 másodperc telt el azóta, hogy
beléptünk az LHC-be. Ellenőrizd az órádat, biztosan rosszul
jár.” „Megtörtént, mindent ellenőriztünk. Ez a relativitás,
szépségem!”
Az LHC-ben a protonok számára az idő a szokásos tempóban
folyik, és nem változik a tömegük sem. Ha viszont egy külső
vonatkoztatási rendszerből figyeljük őket, akkor azt
tapasztaljuk, hogy fénysebességgel száguldanak, és a súlyuk
6500-szor nagyobb. Ami ellenben a legfontosabb, az az, hogy az
LHC irányítótermében valamivel kevesebb mint két óra telik el
az alatt az idő alatt, amíg az ő órájuk egyetlen másodpercet üt.

Kozmikus szupergyorsítók