Guido Tonelli - Idő

Ultrarelativisztikus részecskék hatalmas mennyiségben
termelődnek nagy csillagok vagy óriási fekete lyukak körüli
turbulens jelenségek következtében is. Ők a bajnokai annak az
extrém sportnak, amelynek során c -hez közeli sebességgel
száguldó lövedékeket lőnek ki az űrbe: ezek tömege a
relativisztikus hatások következtében mértéktelenül megnő, de
az idő aránytalanul lelassul számukra.
Bolygónkat minden irányból szüntelenül részecskék zápora
árasztja el. Ezek eredetének a feltárásában kezdünk
előrehaladást elérni. Azért nevezzük ezt a jelenséget kozmikus
sugárzásnak, mert a részecskék a körülöttünk lévő űr mélyén
születnek. Többnyire protonokról és héliummagokról van szó,
amelyek c -től megkülönböztethetetlen sebességgel száguldanak.
Jóval ritkábban, de felbukkantak már nehezebb elemek
töltéssel rendelkező magjai is, egészen az ólomig. Rendkívül
ritkák ebben a sugárzásban a nagy energiájú elektronok,
neutrínók és fotonok. Amikor nagy energiájú, töltött részecskék
hatolnak be a légkör felső rétegeibe, látványos ütközések
jönnek létre a gázmolekulákkal. Az LHC-ütközésekből származó
részecskeáradathoz hasonló, másodlagos részecskeáradatok
keletkeznek bennük, és ezek végül egyfajta részecskezáporként
árasztják el a Földet.
A kozmikus sugárzás részét alkotják a valaha megfigyelt
legnagyobb energiájú részecskék is. A nagyobb energiájúak
miatt az LHC-ben lévő protonok apró, ártalmatlan
objektumoknak tűnnek, habár a relativisztikus hatások
felnagyítják őket. A legszélsőségesebb kozmikus sugarak