meg kell tudnunk határozni azt a pontot, ahol az apró
tűzijátékot létrehozva szétesik. Ez esetben a bomlásból
származó töltésnyomok közös pontját keresve rekonstruálni
lehet egy másodlagos csúcsot, amely távolabb esik, és elkülönül
az elsődleges csúcstól.
Minden azon múlik, mennyire pontosan sikerül bemérni a
hátrahagyott nyomokat. Apró térbeli távolságokról beszélünk,
néha egymástól csak a milliméter törtrészében kifejezhető
távolságra lévő csúcsokat próbálunk megkülönböztetni, ami
csak a legmodernebb nyomrekonstrukciós berendezésekkel
lehetséges. Az új, ultraérzékeny és rendkívül pontos érzékelők
kifejlesztésének köszönhetően az, ami néhány évtizeddel ezelőtt
még álomnak tűnt, mára rutinműveletté vált.
A speciális detektorok megjelenésével ma már 10 μm (1
mikromilliméter a milliméter ezredrésze) alatti pontossággal
mérhetők a nyomok, és rekonstruálhatók az elsődlegestől 100
μm-nél kisebb távolságra lévő másodlagos csúcsok is. Az ilyen
nagy teljesítményű berendezésekkel nem okoz nehézséget akár
a 10 másodperces átlagos élettartam mérése sem, ami 30 μm-
es nagyságrendű távolságot jelentene a bomlás előtt. Ha ezután
figyelembe vesszük, hogy az LHC-ben az ütközések során
keletkező b - és c -kvarkok ultrarelativisztikusak, akkor a bomlás
előtt megtett távolságok milliméteres nagyságrendűek lesznek,
és nagy pontossággal mérhetők. Itt azonban elérkeztünk az
instabil részecskék repülési idejét az átlagos élettartamuk
mérésére használó technika jelenlegi határaihoz.
–13