Guido Tonelli - Idő

„tükrösök” szektájának tagjai – remekül megkülönbözteti a
földi és az égi világot, és mindkét esetben más- és másképpen
viselkedik.
Ez az eredmény egyértelműen bizonyította a fizikai
törvények visszafordíthatatlanságát mikroszkopikus szinten is.
Az idő irányának megváltoztatása során még a
kvantummechanika által uralt egyszerű rendszerekben sem
jönnek létre egyenértékű fizikai folyamatok. Khronosz
megköveteli, hogy az uralma abszolút legyen, és nem nyugszik
bele, hogy kizárják a részecskék világából. Ha ezeket a
jelenségeket egy olyan filmen láthatnánk, mint amilyet a
Lumière testvérek forgattak, amikor a fal leomlását örökítették
meg, meg tudnánk különböztetni a valódi dinamikát a film
visszafelé történő lejátszásával létrejövő, mesterséges
dinamikától.
Rövid ideig úgy hitték, hogy bár C és P külön-külön
sérülékeny, de a két transzformáció kombinációja sérthetetlen
szimmetriát alkothat. Ha a térbeli koordinátákat felcseréljük,
ezzel egyidejűleg pedig a részecskéket antirészecskékkel
helyettesítjük, akkor CP-transzformációt hajtottunk végre.
Hamarosan kiderült azonban, hogy ez sem igaz, mivel a gyenge
kölcsönhatás nem tesz engedményeket senkinek sem, és a
kombinált CP-szimmetriát is megsérti. Itt jön az igazi újdonság.
Ha a töltés és a paritás mellett az idő is megfordul, akkor
viszont tökéletes szimmetriát kapunk.
A fizika törvényei csak az egyidejű CPT-transzformációk
révén nem tesznek különbséget múlt és jövő között: részecskék