kísérleti eredmények majd eldöntik, kinek van igaza, és ki
téved. Még egyenesen azt a feltételezést is fontolóra kell
vennünk, hogy mind tévesek, mert a természet talán egészen
más utakat választhatott, mint amelyeket mi eddig
elképzeltünk. Mivel az ilyesmi már korábban is megesett, fel
kell készülnünk arra a forgatókönyvre is, hogy a kísérleti
eredmények valami teljesen váratlant, egy egyetlen teoretikus
által sem előre látott, új jelenséget mutatnak majd nekünk.
Cáfolhatatlan tény, hogy eddig, sokéves kutatás után sem
sikerült meggyőző bizonyítékot szerezni az egyik vagy a másik
kvantumgravitációs hipotézis alátámasztására. Nem találtak
sem extra térdimenziók jelenlétére utaló, új anyagállapotokat,
de a szuperhúrelmélet által előre jelzett szuperszimmetrikus
részecskéket sem. A hurok-kvantumgravitációs elmélet
„térszemcséi” olyan parányiak – 10 méteresek –, hogy még
csak gondolni sem lehet közvetlen megfigyelésükre; abban az
esetben viszont, ha az elmélet igaz lenne, kozmikus léptékű,
finom hatásokat észlelnénk. Csakhogy ezek közül a különös
jelenségek közül még egyet sem figyeltek meg.
Ennek lehet az az oka, hogy a műszereink nem elég
érzékenyek, de az is, hogy ezen elegáns feltevések közül az
egyik vagy a másik teljesen téves. Vagy netán még fel sem
merült senkiben a helyes megoldás, így mindkét elmélet téves
lenne. Kétségek között és bizonytalanságban élni – ez munkánk
egyik leglenyűgözőbb kiváltsága.
Időközben Smolin, az egyik legkíméletlenebb „időgyilkos” is,
úgy tűnik, megbánta „gaztettét” – ez annak a megerősítése, hogy
–35