A helyi háborúk globális internalizálását motiváló civil és politikai mozgatórugók együttesen
magyarázzák azt a különös jelenséget, amelyet már George Orwell is érzékelt a 20.
században "átvitt nacionalizmus" néven:
https://www.orwellfoundation.com/the-orwell-foundation/orwell/essays-and-other-
works/notes-on-nationalism/
"Az áthelyezett nacionalizmus, akárcsak a
bűnbakok használata, a megváltás elérésének módja
anélkül, hogy az ember megváltoztatná a
magatartását". Az áthelyezés lehetővé teszi, hogy valaki "sokkal nacionalistább legyen, mint
amilyen valaha is lehetne a szülőhazája nevében" és eközben erkölcsi tőkére és
társadalmi presztízsre tegyen szert.
A disszidens jobboldal és a háborúellenes baloldal tiltakozásai ellenére Ukrajna a
paradigmatikus példa erre; gondoljunk csak arra, hogy az uralkodó osztály és az
egyetemeken, a médiában és a hivatásos menedzserek körében lévő civil bázis között
milyen elsöprő konszenzus alakult ki az erényes elnyomottak kilétét illetően (segítek: nem az
oroszok voltak azok), és hogy ez a konszenzus, amelyet az európai fővárosok is tükröznek,
hogyan állította a Nyugatot Ukrajna mögé.
A politikai rezsim számára a nacionalizmus pótlására szolgáló gyakorlatok azonban
nem mindig zökkenőmentesek és gyorsan mérgezővé és maróvá válhatnak.
Amint azt már az izraeli-gázai konfliktus esetében is láthattuk, baj akkor keletkezik, ha egy
rezsim berendezkedése és a civil támogatás forrásai az elnyomásról szóló narratívák
spektrumának különböző végein találják magukat.
A jelenlegi szakadék
- a Biden-kormányzat megkérdőjelezhetetlen támogatása Izrael, mint a terrorizmus áldozata
felé - és a demokrata bázis nagy része között, amely elítéli azt, amit "palesztin népirtásnak"
neveznek, egyértelműen jelzi, hogy alapvetően nem értenek egyet az "erényes áldozat"
kilétét illetően.
Hasonló dinamika figyelhető meg a brit Munkáspártban is. Ily módon a külföldi
háborúk internalizálása a politikai instabilitás és a belpolitikai viszályok forrásává
válhat.
❗ Sőt, a külföldi háborúk ilyen internalizálása nemcsak társadalmi viszály forrása
lehet, hanem a rájuk való nyilvános és politikai reagálás a virtuálisnál is többre
ösztönözhet - amely a távoli konfliktusokba való fizikai beavatkozáshoz is vezethet, ami
esetleg valódi regionális vagy akár világháborúvá fokozhatja azokat, nem is beszélve
arról, hogy a beavatkozó hatalom nemzeti érdekeit és biztonsági prioritásait teljesen
eltorzíthatja.