244 245
FafaragásJeles két faragó élt Nagycenken a múlt (19.) század második felében a két Tom-
pa István, apa és fia. Idős Tompa István Széchenyi István, majd Béla grófnak volt
számadó juhásza. Tőle egy remekbe készült magyar címer van a család birtokában.
Elkallódott egy kosfejű juhászkampója, egy egyetlen fából faragott lánca, stb.
Az ifjú Tompa István még tehetségesebb. Előbb apja mellett juhászkodott,
a számadói tisztséget is örökölte tőle, majd 30-32 évesen előbb Szergényben, majd
szülőfalujában, Cenken lett kocsmáros.
Legszebb munkája Mariazellben van: A képkeret, százféle kimunkált motívum-
mal, középen egy kisméretű fényképpel, körszakállal, pitykés mentével, csizmá-
ban. A fénykép alatt kivésve a szöveg: „Nemes Tompa István 25 éves koromban
csináltam Czenk Sopron megyében 1888 évben.”
Ifj. Tompa István művészi faragványa a 98x58 cm-es keret.Az utódok birtokában van egy csodaravaszul nyitható, fából készült lakat,
szaruból faragott kulccsal, továbbá egy méteres, gyönyörű domborfűzérrel díszített
pipaszár, melyet a Béla gróftól kapott tajtékpipához faragott.
A múlt századi pásztorművészet fénykorából ismerünk községünkben még
néhány faragót.
Király Zsiga által faragott és spanyolozott (spanyolviasszal beöntött díszítésű)
mángorlófa a soproni múzeum egyik - Cenken gyűjtött - legszebb ilyen darabja.
Felirata. „Király Zsiga Tsinált Kiss Eörzsébetnek 1841’’f.) Halott feletti virrasztásIsmeretes, az elmúlt századokban ravatalozót nem építettek a községben.
A halott a háznál maradt temetésig, és a halotti búcsúztató is a háznál történt. Te-
metéskor a háztól kísérte a pap, a kántor és a gyászoló sereg a halottat a temetőbe.
A temetés előtti estén, vagy egész nap a rokonok, szomszédok imádkoztak,
énekeltek a halottas szobában. Az előimádkozó általában a kántor volt, akinek ezért
díjazás járt. Az egyházlátogatási jegyzőkönyvekből néhány érdekes bejegyzést
találunk ezekre vonatkozólag.
1631: „Halott felett való processiótul dénár 12” (jár a kántornak).
1697: „Gonszky kántortanító az éjjeli kántálásért 5 garast kap.”
1750: „Farkas Ádám kántor, ha halottnál éjjel-nappal kántál, 50 dénárt, ha pedig
éjjel, vagy nappal, akkor 25 dénárt kap.”
1770: „A halottak felett éjjel virrasztanak, melyeken a kántor díjazás fejében
énekelni szokott.”
1835: „Az esendő halottaknak harangozás, ha férfiú, három verset, ha asszo-
nyi rendben való haland meg, két verset a nagyobb két haranggal harangozzon”
(a kántor).
A 19. század végétől már más, jámbor hívők végezték ezt a „feladatot”.
Így pl. Kiscenken Pölcz Vencel útkaparó, akinek eme ténykedését Csenár János
költői fogalmazásában adjuk közre:
„Fejüknél feszület, kezükben olvasó, feküsznek a ravatalon kiterítve, pisla
gyertyák lobognak jobbról is, balról is. Sirató asszonyok ülnek körülöttük, mondo-
gatják a rózsafűzért, és várják Pölcz Vencel bácsit.- Adjon Isten örök nyugodalmat a meghóttaknak mindközönségesen! - hangzik
a köszöntése.
Meghinti szentelt vízzel a halottat, s elfoglalja helyét a kisasztalnál, susog
a ház gazdájával. Az asztalra bor is, pálinka is kerül, és fonott kalács is van készít-
ve. Vencel bácsi magasra emeli poharát, koccint a ház gazdájával, s a halott felé
tekintve mondja: - A lelki üdvösségére váljék!
Felteszi ókuláját, kinyitja a nagy, kézzel írt énekes könyvét, s torkát
köszörülve rákezdi:
így füzet a földi világ, - Sokat ígér, keveset ád.
Igen hitvány azon kis bér, - Amit nékem oly szűkén mér,
Négy szál deszka rideg házam, - Zörgő forgács nyugvó ágyam.
Ez az egész keresményem, - Ezzel most már be kell érnem.
Majd a sötét sír ölében, - Rothadásnak kebelében
Sok rút féreg vívnak értem, - Osztozkodnak testrészemen.
Frissességem enyészettel - Cserélem fel, szenvedéssel.
Kígyók, békák laktársaim, Mindennapi barátaim. Én Istenem, én Istenem! -
Ki voltál és vagy mindenem,
Adj testemnek nyugodalmat, - Lelkemnek mennyben jutalmat.
Ámen!
VIII. FÜGGELÉK