60 61
Az összes visszaváltott irtásföld 1298 ½ hold szántót és 79 ½ kasza rétet tett ki.
A megváltási ár 4247 frt, a szántókat 3 frt-tal, a réteket 4 frt-tal számítva. A földek
1797-ben kerültek az uraság tulajdonába, aki azoknak jó részét mindjárt pénzes
bérletbe (cenzus) ki is adta. Az uradalmi gazdálkodás kiterjesztése csak fokozato-
san történhetett meg.
Épp ily nehezen ment az elkülönözés végrehajtása is, bár ez a jobbágyságnak
is érdeke volt, hiszen 6-10 helyen feküdtek az úrbéri földjei, mégis nagy ellenál-
lásba ütközött az irtásvisszaváltással különben is nagyon felzaklatott kedélyek
miatt. Mutatják az ezzel kapcsolatban írt levelek, sőt tiltakozások. A szántók
elkülönözése nem sikerült, csak több évtized múlva, István földesurasága idején.
A szőlőelkülönözést 1793-ban kezdte meg Széchényi Ferenc, amikor
a Közép-hegy nevű dűlőben lévő 29 hold szőlő helyett az Agg-hegyen adott megfe-
lelő területet 37 főnek, óriási tiltakozás ellenére.
A rét- és legelőelkülönözést sikerült végrehajtania, egyben megnövelte az úr-
béri rétek területét. A legelőelkülönözés eredményességét mutatja, hogy 1810-ben
52 ¼ hold községi legelőt (Pascum Communitatis) tartottak nyilván.
Az irtásvisszaváltással és elkülönözéssel egy időben - némi vigaszul - kisebb
úrbérrendezést is eszközölt a gróf 1797-ben.^129 Ennek során 6 ¾ telekkel növelte
az úrbéri állományt. Így lett a nagycenkiek birtokában összesen 430 hold szántó,
160 kasza rét, a kiscenkiekében pedig 200 hold szántó és 70 kasza rét. Az úrbéri
erdőt 432 holdra egészítette ki.
A cenkiek azonban továbbra sem nyugodtak bele sem az irtások visszavételé-
be, sem a szölőelkülönözésbe. Még 1805-ben is futottak be könyörgő levelek mind
a grófhoz, mind a hatóságokhoz. (Néhányat a Függelékben közlünk.)
Az uradalmi területek bővülésével az alkalmazottak és béresek száma is
állandóan nőtt. Míg 1792-ben Nagycenken 5, Kiscenken 7, 1793-ban már együt-
tesen 19 fő állt uradalmi szolgálatban. 1808-ban már 44-re emelkedett a számuk:
ügyvéd, nótárius, adószedő, számtartó, ispán, pincemester, pajtabíró, svájceros,
borjús, cifra majorosné, kertész, 2 kertészlegény, kosos, 2 birkás (Nc. és Kc.), kádár,
kapus, 2 hajdú, vámos, 13 béres, 8 vincellér.^130
A gabonatermesztésben a rozs, zab, búza és árpa a sorrend. A termés meny-
nyiségét a keresztek és kévék számával jelölték, tekintve, hogy a cséplés - mint
ismeretes - folyamatosan, egész éven át folyt. Az aratórész 1/10 volt. A kötelezően
robotoló jobbágyok az aratásuk után nem kapták meg a tizedrészt.
A zsellérek - földjük nem lévén - robottal nem tartoztak, tehát a tizedrész kepét
megkapták („kepések”).
A cséplés elvégzése után a „bemérési napló” tüntette fel az évi termést. Pl. 1794-
ben bemértek: 2175 p. m. [pozsonyi mérő] rozsot, 1236 p. m. zabot, 900 p. m. búzát és
551 p. m. árpát. Volt még „allos” és „ocsu” is. A gabonán kívül termett még kukorica,
kolompér (burgonya), rác borsó, lencse, hajdina és köles. A Gazdasági Kalendári-
umból megtudjuk, hogy dohányt is termesztettek, fenyőmagot is ültettek, stb.
A szakszerűbb gazdálkodás már teret hódít ebben az időben. Rendszeresen
trágyázzák a földet, öntözik a réteket, felhasználják a trágyalevet. A háromnyo-
másos gazdálkodás megszűnt. Helyette váltóművelési rendszert alkalmaztak,Eszerint 3 hitbizományt alapított a 3 fia részére. 1. A segesdi (Somogy m.)
hitbizomány ura a legidősebb fiú, Lajos. (Élt 1781-1855-ig). Birtoka még Horpács,
Csokonya, Nagydorog. Horpácson élt. 2. Az iváni hitbizományt Pál (1789-1871)
kapta, aki ott is élt. Az övé volt még más megyei birtokon kívül a marcali és tar-
nócai uradalom. 3. A pölöskei (Zala m.) hitbizomány tulajdonosa István. Tulajdo-
nai még: Nagy- és Kiscenk, Hegykő, Hidegség, Bóz és más Sopron megyei birtokok.
(Fia, Béla 1873-ban hitbizományi cserét alkalmazott. L. ott.)
1818-ban bécsi palotájában töpreng, és levelében kérdezi számtartóját:
„Vajon a jószágaimnak regulátioja (rendbe szedése), kimérése, felosztása, vagy
az irtások kifizetése alkalmával nem tétetett-e általam parasztaim között igazság-
talanság, melyért jót állanom kellene, és most még életemben megtehetném?”
Késő bánat volt mindez ...- dec. 13-án halt meg, s az általa épített cenki családi sírboltba temették.
Gazdálkodására jellemző, hogy birtokait állandóan gyarapította és rendezte.
Elsősorban a községben élt, más földbirtokosoktól vásárolt jelentékeny területeket,
így egy kézben egyesítette az egész nagycenki határt. Birtokvásárlásai az alábbiak:
Szluha Alajos gróf birtokaiért (1791) 12 ezer frt
Az Erdődyek cenki részéért (1793) 16 ezer frtA cenki szőlők kiváltásáért (1794) 85 frt
Mesmil báró zálogrétjéért (1797) 100 frtEszterházy Imre gr. cenki részéért 168 ezer frt
Belesitsek porciójáért (1815-17) 28 ezer frtEzen kívül más kisebb vásárlások is történtek.
Ferenc gróf földesurasága első évtizedében megmaradt az addigi majori gazdál-
kodási terület (510 kishold), de a következő években az fokozatosan bővül. 1793-ban
határozza el az uradalmi gazdálkodás területének nagyarányú növelését, ezért ter-
vezte a jobbágyok által évszázadok folyamán kiirtott mintegy 1400 kishold irtás-
föld olcsó visszavásárlását. Elhatározta egyúttal az elkülönözést, vagyis az úrbéri
állománynak (paraszti földeknek) az uraságiaktól való elválasztását is.
A jobbágyok azonban önkéntes eladásra nem voltak hajlandók, így erősödött
a paraszti ellenszegülés. „Bóz és Czenk parasztjai forrongtak.” A több évig tartó
jobbágyperben a hatóságok karhatalommal juttatták Széchényi kezére a földeket,
így a jobbágyok kénytelenek voltak belenyugodni, hogy irtásföldjeiket az urada-
lomhoz csatolják. (Az érdekes per részletesebb történetét lásd a Függelékben !)
Gyakorlatilag 1796-ban történtek meg a részletes összeírások. Okt. 31-én készült
az alábbi irat^128 : „Feljegyzése azon Nagy- és Kis Czenki jobbágyoknak, kik irtásaikat
az uraság birtokába botsátották.” Néhány név a névsorból: Raiter István 10 ½ hold,
Filátz Ádám 17 ½, Szenecei István 6 ½, Dresser F. 4 ½, Horváth Ádám 20, Szűcs János
35, Kenyeres János 18, Homor József 20, Summer Pál 27, Zakariás J. 16 hold, stb.