Nagy Czenk, Boldog Asszony havának 20-ik napja 1820.” Aláírások: Udvardi
József bíró, továbbá 7 esküdt és 6 közpolgár. A „hütös jegyző” Rozmán János.
A bolti kereskedelemről csak a 18. század végétől vannak híradások. Ismeretes,
hogy ezek nyitása is földesúri jog volt.
Antal gróf özvegye, Barkóczy Zsuzsanna a számadónak szánt útmutatójá-
ban, 1770-ben ezt írja: „Az életes konyhához való boltokat a számadó gyakorta
megtekintse, hogy azokból a konyhára valók ki ne fogyjanak, mint liszt, lencse,
borsó, köles, árpakása és más eledelek.” Széchényi Ferenc 1804-ben a boltosnak
új szobát építtet a mai Soproni u. 2. sz. alatt. A „boltos porta” 1810-től szerepel
az urasági vendégfogadó egyik épületében. Akkor a boltos Schmidtberger nevű,
aki árendát fizetett.
Egy 1820-as tisztiszéki iratból^226 megismerhetjük az akkori kereskedelmi
és vendéglátóipari helyzetet.
„Nagy Czenki mezővárosban kevert portékabeli kereskedő, kávés, két grizlér
(szatócs), nemkülönben szappanyos is találkoznak. Szükségesnek találja a tiszti-
szék minden összeütközés és dörzsölésnek elkerülése végett meghatározni, mivel
kereskedhetnek.” A század elején Hosper Ferenc szatócs, közepéről Brotzky (1849)
és Wapfner Pál boltosok ismeretesek.
A községben posta mindezideig nem működött. A cenkiek „utolsó postája”
Sopron. Széchenyi harcolt az ún. postavonal felállításáért. Egy 1835-ben kelt
leveléből: „Ha a megye megépíttetné Sopron és Győr között a postavonalat, ma-
gam a nagycenki állomást vállalom.”^227 Tíz év múlva is csak sürget: „Több ideje,
hogy rendes postaközlekedésnek felállítása terveztetik Sopron és Győr között
és vajha létesülne már.” A kormány nem akarta az engedélyt megadni.
Mikor Széchenyi belépett a kormányba, az akadály elhárult, de a szabadságharc
eseményei miatt csak az 1850-es évek elején került sor a postahivatal felállítására.és egészségügyi helyzete 9. Községi élet. A lakosság nyelve, vallása, kulturális
KULTURÁLIS ÉS EGÉSZSÉGÜGYI HELYZETE
A Nádasdyak idejében - mint láttuk - a lakosság teljesen magyar volt. A török
és kuruc háborúk, továbbá az 1713. évi pestisjárvány idején az itt lakók szá-
ma megfogyatkozott. Az uraság horvát és német telepeseket is fogadott, akiket
„jövevényeknek” neveztek. 1740-ben pl. Nagycenken az alábbi 9 jövevény családot
tartották számon: Raiter Orbán pék Höflányból; Szücs alias Prainer Ferenc, Luedl
Sebestyén, Liszt Jánosné, Gayer Gáspár, Schiest Pál, Német varga, Bene Mihály
és Baisz János pintérmester Keresztúrról. Kiscenken 3 családot írtak jövevénynek:
Sainer Gergelyt, Hans Karl szabót és a Szentmártonból érkező Paur Simont. A 17. sz.
végén és a 18. sz. elején végbement német telepítés nagyságára jellemző, hogy két
plébános (Kapucsy György 1692-ben, és Stephaics Mihály 1703-ban^228 ) is azt írták
bejegyzéseikben, hogy a; „Német-Czenki plébániába beiktattatott”.
Az 1728-as jobbágynévjegyzéket vizsgálat alá véve megállapíthatjuk, hogy
az 1557-es magyar lakosság nagy része kicserélődött. Az akkori, mintegy 107
családból kb. 37 maradt. Helyettük találkozunk 38 új magyar családnévvel,Ez időben Liebenberg (Lunkányi) maga írt össze Nagycenken 18, Kiscenken
6 német letelepedett iparost.
A kézművesek között a legnagyobb létszámban a takácsokat találjuk. Ők már
önálló céhalakítással is megpróbálkoztak, a szomszéd községbeliekkel együtt.
Széchényi Ferenchez írt levelükben^222 ez állt:
„A Nagyczenki Takács czéhnek könyörgése, hogy a czéh pártfogó nagyattyá-
nak felállani méltóztassék.” Aláírások: „Alázatos Jobbágy Szolgái Nagy Czenki és
Szomszéd Helységbeli Takáts mesterek: Tar József czéi mester, Németh Gáspár
nótárius, Eichinger András atyamester, Som József öreg bé járó mester.”
A kb. 1808-ban írt fenti kérelem alapján a céhalakításból nem lett semmi.
A környékbeli ikvai molnárok 1812-ben nyújtottak be Ferenc grófhoz kér-
vényt molnárcéh fölállítása ügyében. Nagycenkről Hintersteller József főmolnár
és Novák Mihály molnár volt az aláíró. Az engedélyezés - nem tudni miért - ezúttal
is elmaradt.
István gróf idejében, 1841-ben mind a takácsok, mind a molnárok megalakít-
hatták a több község molnárjainak és takácsainak közös szervezetét, a céheket,
„Nagycenk” székhellyel.^223
A céh neve Mesterek
számaLegények és Tanulók Kitől, mikor kaptak a
kiváltságot?
segédek száma
molnár 13 12 4 V. Ferdinándtakács 25 7 1 1841. II. 25A század második felében a fejlődő osztrák ipar közelsége a céhek bomlását
eredményezte. Goldman Antal nagycenki kocsigyáros 1844.dec. 23-án folyamodá-
sában arra kérte a soproni városi tanácsot, hogy műhelyét áthelyezhesse Sopronba.
Indokolásában leírta, Nagycenken 25 év óta van üzeme, és összesen 675 új kocsit
készített, valamint számos mesterembert képezett ki.^418
A bolti kereskedelem csak későn alakult ki, hiszen - amint láttuk - a falu lako-
sai élelemből és ruházatból jórészt önellátók voltak. Egyéb szükségleteiket pedig
a vásárokban elégítették ki.
Széchényi Ferenc 1797. márc. 24-én megszerezte a vásártartási jogot.^224 Termé-
szetesen elsősorban a maga hasznára. A községben is jelentős napok voltak ezek,
szinte ünnepszámba mentek. Sopron közelsége miatt csak évente kétszer tartottak.
Egy 1820-ban kelt községi igazolásban^225 találtunk felvilágosítást a vásárokra
vonatkozólag: „Nagy Czenk mezőváros elöljárói és lakosai mind közönségesen
hitelesen bizonyítjuk, és ezen levelünknek rendében tudtára adjuk akiknek illik,
hogy fent nevezett lakhelyünkön régi üdőtül fogva minden esztendőben kétszer,
nevezetesen húsvét után való csütörtökön és Simon Judás (okt. 29.) után való
csütörtökön tartatott partékás vásár, mely alkalmatossággal a földesuraság
részérül helypénz is szedetett, s ugyan kisebb árustul 3, nagyobbtul 6 krajczár
vétetett. Melynek nagyobb erejével hitelét adjuk ezen bizonyságtévő levelünket.
Nemcsak nevünk aláírása után tett kezünk keresztvonyásával, hanem helységünk
élő petséttyével megerősítve.