96 97
1848-ban, a márciusi forradalmi megmozdulások hatására napok alatt megszü-
letett a törvény. Az országgyűlés márc. 18-án elfogadta a robot és kilenced örök
időkre való megszüntetéséről szóló törvényjavaslatot. Az egyház is lemondott
a papi tizedről.
A IX. tc. megszüntette az úrbériséget. Nem volt többé úriszék, botütés sem.
Vége szakadt a jobbágyvilágnak, a több évszázados harcnak.
A kárpótlásról a törvény úgy rendelkezett, hogy a legközelebbi országgyűlésen
fognak erre vonatkozólag törvényjavaslatot beterjeszteni.
A jobbágyok megkapták az áltáluk használt földeket, összesen 1232 kat. holdat.
Az 1848. évi jobbágyfelszabadítás 44 nagycenki és 21 kiscenki jobbágynak
hozta meg a robot és dézsma alóli felszabadulást. Ezek nagy része féltelkes volt,
tehát 8 kishold szántóval szabadultak fel kapitalista viszonyok közé. A zsellérek
száma 83, az összes úrbéri lakosságnak 60%-a teleknélküli.
Az úrbéri szolgáltatásokat eltörlő 1848-as törvénycikket csak sokára, 1853-ban
követte az ún. úrbéri patens (parancsuralmi rendelet), amely a telket az úrbéresek
tulajdonává tette, a földesurakat pedig kártalanításban részesítette.
A kártalanításról az 1850-ben készített kimutatás^253 az 1847-es állapotot mutatta.
A volt földesúr telkenként 700 frt-ot kapott. Ez a föld forgalmi értékének kb. a fele.
A házas zsellérek után egységesen 50 frt-ot fizettek. Összegen a nagycenki földek
után 19 500 frt-ot, a kiscenkiek után pedig 7400 frt-ot kapott a Széchenyi-család.
A forradalmat követő szabadságharc idején a császári csapatok többször
átvonultak a községen, de harcok nem történtek. 1848 őszén Sopron nemzetőrei
Lövőnél támadták meg Jellasits horvátjait, akik kirabolták és fölégették Lövő
és Zsira községet. Dec. 16-án osztrák megszállás alá került Nagycenk is, s még
a tavaszi hadjárat során sem szabadult fel.^254
1849 nyarán pedig hatalmas tűzvészt okoztak, és kirabolták a községet. A nagy
csapás alkalmával Kiss szolgabíró (Nemeskér) a következő rendelkezést adta ki^255
„Nagy Czenki helységet 1849. jún. 23-án, a déli órákban tűzveszély támadta meg,
mintegy 80 házak és pajták porrá és hamuvá égtek. A bírók házról házra menjenek,
s gyűjtsenek a szegény égettek számára.”
A községből 10 fő vett részt a szabadságharcban^256 Gróf I; Homor J.; Horváth J.;
Lapitz I,; Papp Károly főhadnagy; a Széchényiek jogtanácsosa, Paur Iván; a szabad-
ságharc őrnagya, grófi levéltáros Pálfi A.; Som J., Telekes J. és Vajda J. A csatákban
elesett: Homor J. és Som J.
A magyar szabadságharc - mint ismeretes - elbukott. Görgey 1849. aug. 13-
án Világosnál letette a fegyvert az osztrákok segítségére sietett orosz csapatok
előtt. A nemzetközi reakció összefogása és a belső gyengeség végül is megtörte
a magyar forradalmat.
A világosi fegyverletétel után az ausztriai várfogságra kárhoztatott, lefokozott
magyar tiszteket gyalogosan kísérték Sopronig, ahonnan a megépült vasúton
folytatták útjukat. Útközben Cenken szállásolták el őket. Mivel a falu félévvel
korábban leégett, így a volt tisztek egy része kunyhóba szorult. A kísérő osztrák
káplár durvasága miatt a tisztek lázongani kezdtek, de az osztrák alezredes szállá-
sára hívta és ott lecsillapította őket.^257Ferenc gróf 1797. márc. 24-én vásártartási jogot szerzett a település számára.
Mivel e jog egyet jelentett a mezővárosi (oppidum) ranggal, a község ezt a címet
is elnyerte. Ez időben egyébként 8 faluból lett mezőváros, köztük Iván, Harka stb.
A gyakorlatban e címmel semmi kiváltság nem járt, a községek sem jelentősebb
árutermeléssel, sem számottevő iparral nem rendelkeztek. Viszont fontos kereske-
delmi útvonalba estek.
Egy 1803-ban kelt oklevélen^251 már találkozhatunk a mezőváros feliratú
pecséttel, melynek mezejében - mint az előzőben - ekevas, búzakalász és szőlőfürt
látható. A monogram: Nagy Czenk Mező Város. Felül ötágú gyöngyös korona.
A 19. században megjelent földrajzkönyvek természetesen mind mezővárosnak
tüntetik fel Nagycenket. Kiscenk továbbra is községi rangban maradt.
1808-tól a régi iskolaépületet városházának használták.
A század elején, 1800-1805 között költői vénájáról ismert Marka János a bíró.
Nyomtatásban is megjelent az az üdvözlő verse,^252 amelyet Ferenc gróf mondott el le-
ánya, Franciska és Batthyány Miklós gróf esküvőjén 1802-ben. A vers egyik strófája:
A jó Istent kérni fogjuk estve, reggel és délben,
Adjon nékik áldást bőven kegyelméből mindenben.
Kegyes és jó magzatokat,
Eleikhez hasonlókat,
Ugy illy onokákat is!
Néhány bíró még abból az időből: Homor István, Rózsás János, Farkas József,
Magyar József, Marka János (1834-38), Ragats János (1841-1848).
Az írni-olvasni nem tudó elöljárók segítését, általában a községi adminisztrá-
ciót a Széchényiek idején már nem a papok, hanem az iskolamesterek végezték.
Ők tehát a kántori szerep mellett egy harmadik, a nótáriusi (jegyzői) feladatokat
is ellátták. Persze külön nótáriusi fizetést is kaptak. A 18-19. században Gonszky,
Farkas, Rozmán, Pelenits, Pertl nevekkel találkozhatunk.
Idővel a feladatok sokasodtak, mind nehezebbé vált a hármas feladatkör ellátá-
sa, ezért már 1830-ban Pelenitsről, az iskolamesterről az alábbiakat írta a plébános:
„...egyúttal a hely jegyzője is, ami nem kis akadályt jelentett a tanításban és más
hivatásában.”
Felszabadulnak a jobbágyok 10. A község az 1848/49-es forradalom és szabadságharc alatt.
A JOBBÁGYOK FELSZABADULÁSA
A jobbágyok felszabadításának kérdését évtizedekig vitatták. Széchenyi Ist-
ván a dézsmát és robotot pénzbeli megváltással akarta helyettesíteni 1829-ben.
Az 1834-es országgyűlés az örökváltság megengedésére hozott törvényt. Egy 1836-
os törvény a végleges megoldásnak is utat jelzett, de a jobbágyfelszabadítás még
több, mint egy évtizedig váratott magára. Széchenyi maga is a kárpótlás mellett
foglalt állást. A „Világ”-ban kijelenti, hogy mennyei igazságtalanságnak tekintené
a robot és dézsma kárpótlás nélküli eltörlését.