Széchenyi alkalmazottainak a kastélyban rendezték be a kórházat, a községbe-
lieknek a bikaréten állt rendelkezésre a koleraház. (Horváth Géza háza, -1972-ben
lebontották.)- okt. 24-én Pesten már ezt írja Széchenyi naplójába: „Három hét óta gyönyö-
rű idő, kolera sehol.” A plébániai anyakönyvek viszont kimutatnak néhány halál-
esetet 1832 nyaráig.
Nagycenk, mint mezőváros
Elöljáróban a községről és vezetéséről essék szó, amelynek szervezetét Mária
Terézia szabályozta először.
Az 1767-es urbárium értelmében a település elsőfokú fölöttes szerve a földesúr.
Az évenként - Mindenszentek napján - megtartott bíróválasztáson a falu népe csak
a földesúr által jelölt 3 személy közül választhatott.
A bíró feladata a rend fenntartása, a közös vagyon kezelése és a lakók ingat-
lanaival kapcsolatos ügyletek (adás-vétel, osztozkodás, örökösödés, stb.) lebonyo-
lításában való segédkezés. Ez utóbbiak írásbeli feladatait rendszerint a tanítók- mint nótáriusok – látták el.
Külön községháza ez időben nem volt. A gyűléseket a bíró házánál tartották,
aki bár mentes volt a robottól, a tisztség viselése nagy megterhelést jelentett,
és ezért is vonakodva vállalták.
Említsünk néhány bírót. Kiscenken 1714 után: Tóbiás András, Bujtó György,
Habitz, Gruber, Dresser, Filátz, Fekete, Bene, stb. nevűek. Nagycenken: Simon
András,^249 aki 30 évig bíró, 4 évig hegymester, 2 évig urasági ispán volt. Meghalt
1770-ben. Néhány név még e századból: Filátz, Cseh, Szűcs, Sipos, Pivarits, Magyar.- Nagy Czenk község
pecsétje 1780-ból
2. Kis Czenk
pecsétje 1782-ből
- Nagy Czenk község
- Pecsét 1803-ból
Nagycenk Mezőváros
[A „domborulatokat” két pecsétnél a szerző (a könyv első kiadása után)
a maga számára tollal láthatóbbá tette.]A bírók őrizték a község pecsétjét. Egy 1780-as oklevélről^250 vettük a mintáját.
Az S.P.N.C rövidítés magyarázata: Sigillum Possessio N.C., - Nagy Czenk,- vagyis
a község pecsétje. A pecsétmezőben a pajzson ekevas, búzakalász és szőlőfürt
látható. Kis Czenk község pecsétjének címerében csak ekevasat találunk (1782).A lakosok körében a népies gyógyítási módok az elterjedtebbek, ezért
a járványos megbetegedések sokkal több áldozatot követeltek. Emlékezzünk meg
ez időszak három igen nagy járványáról.
A pestis már 1679-ben felüthette fejét, mert Draskovits Miklós gróf, - Csepreg
ura, - az akkor pusztító döghalál (pestis) meggátlására olyan óvintézkedéseket
tett, hogy „a lakosok ne merészeljenek a felsorolt 36 községbe, -köztük Cenkre és
S.kövesdre - bemenni vagy az odavalókat beengedni.” (Lásd Csepreg monográfiája).
1713 augusztusában ütött ki Cenken igazán a pestis.^246 Rendes körülmények
között a halottak száma évenként 15-20 körül mozgott, de ez év novemberében
72-re nőtt, köztük Simon János bíró és 3 gyermeke. Még a következő év elején
is dühöngött a járvány, mely a lakosságnak egy részét sírba vitte. Az 1725. évi
nagycenki összeírás - Kiscenk nélkül - 58 családnál jelezte, hogy „maradék nélkül
meghalt”, l6 családnál, hogy „fiaival együtt pusztult ki”, 26 ház pedig lakatlanul állt.
A pestis megszűnésének emlékére állították a mai Községháza előtti térre
annak idején azt a szobrot, amelyet 1968-ban - közlekedési okok miatt - az újjá-
épített Széchenyi térre helyeztek át. Érdekes a felirata: „Mária, boldog Szűz - Nya-
valánk kegyes orvosa - Kérünk - a vész napjaiban - légy szíves édes Anyánk 1714”.
1778-ban himlőjárvány pusztított a községben.^247 Ez év ápr. 7-én avatták fel
az új (a mai) temetőt. Az első halott Bene György hétéves fiú, a második Sipos János,
majd őket követte megszakítás nélkül még 26 gyermek. Mindegyikőjük a himlőjár-
vány áldozata.
A kolera 1831-ben járta végig Európát, és hazánkban is súlyos csapást okozott.
Ez emésztőszervi betegség, mely a test kiszáradásával jár. A betegek „feketék, mint
a szerecsenek”. Hívták még fekete halálnak, döghalálnak is.
A megyei kolerabizottságnak Széchenyi I. is tagja. Naplójában mindennapos
utalás van a betegekre, halottakra.^248 Akadtak, akik elmenekültek előle, mint pl. Pál,
a testvérbátyja, aki Svájcba ment. Idézünk néhány sort, amit akkor naplójába írt:
„Egész kastélyom bezártam ... Mindennap egy rossz, kellemetlen hír ... Az én egész-
ségem odavan.”
A megyét is lezárták. A falutól a ki- és bevezető utak mellé őrséget állítottak.
Csak írásbeli engedéllyel lehetett közlekedni. A levélküldeményeket tűz fölött
megfüstölték. Az őröket a községi elöljáróság jelölte ki, akik vasvillával őrködtek
a forgalomra.
Abból az időből ismeretes az alábbi mondóka:
„Falu végén a vasvilla,
Mégis bejött a kolera.
Sem urakra, sem papokra,
Hanem szegény parasztokra.”
Széchenyi naplójában (1831. augusztus 24.) a cenki jobbágyokhoz írt, a kole-
rajárványról szóló érdekes felhívását is tartalmazza. Néhány bejegyzése arról
az időszakról: „Nagy- és Kiscenket saját elhatározásomból bezáratom.” Másutt:
„Belül nyugodt vagyok, a haláltól nem félek, sőt kívánom, de a kolerától félek,
mert a halál módja félelmetes.” „A két Cenken egy napon hat halott.” „Kópházán
5 ember halt meg, feketék, mint a négerek.”