114 115
Az 1900-as években már gombamódra szaporodtak a kis fűszeres és rőfös
boltok. A Soproni utcában az előzőn kívül Kara Ferenc (Bene-ház), a Gyár utcá-
ban: Wesselyné (43. hsz.), Reisz nevű zsidó szatócs (83. hsz.), Stangl-bolt (81. hsz),
Feiglstock Albert zsidó fűszeres (34. hsz.). Az Iskola utcában: Gerstl Náthán zsidó
rőfös (a vendéglő hátsó épülete), Rizsanek Gézáné (Gráf-ház), Kiscenki utcában.:
Hernitz-bolt - működtek.
1911-ben nagyjelentőségű kezdeményezés történt: a bolti kereskedelmet
szövetkezeti alapon szervezte meg a helyi vezetőség.^297 A lakosság 2 koronás
üzletrészek vásárlásával járult hozzá az alaptőkéhez, és ennek arányában része-
sedett a haszonból. A „HANGYÁ”-nak nevezett szövetkezeti bolt eredményesen
működött a volt sütöde helyén. Hatására a kisboltok többsége megszűnt. Az 1913-as
„Címtár”-ban csak 4 bolt szerepel: a Hangyán kívül Mühl, Feiglstock és Gerstl.
A jobbágyfelszabadulás után, az 1860-as évektől Rózsás József a nagyvendéglő(^298) bérlője. A vasútépítkezések idején nagy látogatottságú. Rózsás meggazdagodott,
és később meg is vette a vendéglőt Béla gróftól. Fiát orvosnak taníttatta, mégpe-
dig Bécsben. Szép házat is épített a Gyár u. 14. sz. alatt. (1974-ben bontották le),
15 kh földet vásárolt magának egy tagban (Rózsás-földek).
A vendéglő igen nagy forgalmat bonyolított le a múltban. Az országos és külföldi
vásárokra (Bécs, Breslau) heteken keresztül hajtották az állatokat. A kocsmaudvar
a patakig ért, tele karámmal az átvonuló szarvasmarhák, juhok és lovak számára.
Az épületet a századfordulón „Fehér Ló Vendégfogadónak” nevezték. De hívták
„Palotának” is. E nevet a hagyomány őrizte meg, hiszen korábban különféle grófok
palotája volt. Az emeletén, a nagyteremben tartották a színdarabokat és a bálokat.
De itt volt az uradalmi tisztek kaszinója is, négy szobában,-1908-ig.
A század végén Rózsás is bérletbe adta a vendéglőt Torkos, majd Honyák
és Bene vendéglősöknek. 1905-ben pedig Csenár János már azt meg is vásárolta.
Korai halála után 1909-ben egy volt pincérjük, Reichl Ferenc vette el az özvegyet,
s vitte a vendéglőt 1945-ig.
A kiscenki vendégfogadót Jäger János (1841) után fia, Jäger Imre bérelte
1898-ig. A század végén Bene József kocsmáros megvette a gróftól. Halála után
özvegye Nagy Károly felesége lett, s így Nagy K. lett a vendéglős 1950-ig.
Trencsér József a gyár közelében nyitott kocsmát az 1860-as években.
A munkások vendéglőjeként tartották számon (Gyár u.71.). Időközben özv. Erdősi
Mihályné néven is működött.
A Soproni utcában is nyílt egy kocsma a századfordulóban. Torkos János,
a nagykocsma egykori bérlője nyitotta. Korai halála után ifj. Tompa István lett
a vendéglős 1905-18 között. A híres fafaragó juhászgazda 32 éves korában átnyer-
gelt kocsmárosnak. Előbb apósa Szergényben vett neki kocsmát, majd a pezsgőbb
élet hazacsábította Cenkre a jeles verselőt. A kocsma falát teleírták rigmusokkal.
Ezek egyike: Itt a kocsma, itt megállj! Itt a jó bor, itt igyál! Óriási erejéről még
sokáig beszéltek az idősebbek.
Kávéház is nyílt a községben. 1898-ban Olasz Ignác nyitotta a Soproni u. 5. és
- sz. alatti házában. A kocsmárosok megrémülten kérték az engedély visszavo-
nását. Kérvényükben ez állt:^299 „Szükség nincs kávéházra, mert csekély számú
5. A CUKORGYÁR BÉRGAZDASÁGOT ALAPÍT
Említettük, hogy a nagycenki cukorgyár a cukorrépatermesztés biztosítá-
sára 1893-ban sajátkezelésű bérgazdaságot szervezett.^272 Ehhez bérbe vette
Széchenyi Béla birtokainak nagyrészét: a Köves-mezőn mintegy 500, az Újtagon
400 kat. holdat, - az újtagi és a községben lévő majorral együtt.
A bérgazdaság elsősorban répatermesztéssel foglalkozott, több mint 100 kh.
területen.
A bérbe vett Vízálló-dűlőt 1904-ig vizenyőssége miatt addig alig hasznosították.
Ekkor a szombathelyi Kultúrmérnöki Hivatal tervei alapján nagyszabású alagcsö-
vezési és lecsapolási munkálatokat végeztek,^273 mely után a terület szántóműve-
lés alá került.
A gazdálkodáshoz szükséges gépek javítását és részben újak készítését
a gyár területén lévő lakatosműhelyben végezték. A század elejétől 2 pár gőzeke
is dolgozott a gazdaságban.
Az Újtag-majorban elsősorban tehenészetet rendeztek be (1910-es évek!),
50-60 tehénnel. Tartottak továbbá a gazdálkodáshoz szükséges 10 pár szilaj ökröt
és 1 pár lovat. Az 1920-as határmegvonás előtt keresztúri cselédek is dolgoztak ott.
Az újtagi grófi juhászatot szintén átvette a bérgazdaság Nagy Sándor juhásszal
és mintegy 1000 db juhval.
A majorban élő cselédek sorsa a cukorgyári gazdálkodás alatt sem volt rózsás.
A közös szobák kicsinyenként megszűntek, de mindvégig földesek maradtak
és hidegek.
Az Újtagról iskolába járó gyermekek a déli szünetben az iskolában marad-
tak, ugyanis ebben az időben délután is volt tanítás. Az orvos, - szükség esetén,
- a gazdaság kocsiján szállt ki a betegekhez.
A bérgazdaságot kezdettől Wappel Károly ispán vezette (1893-1905). Utóda
Simon László. A gazdaság 72 konvenciós cselédet foglalkoztatott. A konvenció:
18 q búza, 4 q árpa, 8m3 tűzifa évenként és napi 1 liter tej.
6. KERESKEDELEM ÉS VENDÉGLÁTÓIPAR
Ez időszakban a kereskedelem fokozatos kifejlődése mellett még nagy jelentő-
ségűek a vásárok is.
A cenki vásár a Vám utcában és a Gyár utca elején zajlott. Árusítottak sok mindent,
amit a falusi szatócsboltokban alig lehetett kapni; ruhafélét, csizmát, stb. A készítő
iparosok maguk adták el portékáikat; a bádogos bádogedényeket, a kádárok
a sajtárokat, hordókat, a fazekasok a különféle cserépedényeket, tímárok a talpbőrt,
kötélgyártó a kötélféléket. Árusítottak továbbá teknőt, mézet, sajtot, halat, sót, stb.
A 19. sz. második felében még csak 2-3 magánkereskedő van a községben.
Néhány közülük; Albert Dénes fűszerkereskedő (1883), Mód Adolfné (1879), Mühl
Mihály 1891-ben (Rokop-ház), Fleischhacker Károly (1899). Ez utóbbi boltja a mai
buszmegállónál, az egykori sütöde helyén működött, a régi boltja ezzel szemben.