134 135
sem nem falu. Viszont az iparosok létszáma 1937-ben a 10%-ot meghaladja,
s ez a kisiparosság nagy létszámára vall.
Egy 1935. évi iskolai statisztikából szereztük még az alábbiakat: a 299 tanuló
szüleinek foglalkozása:kisbirtokos 78iparos, kereskedő 52 napszámos 64
egyéb 16 cseléd, béres 89146 153
A rendezett viszonyok között élőkhöz számoljuk a 146 főt, vagyis 49%-ot.
Nem kielégítő viszonyok között 153-an éltek, azaz a szülők 51%-a.
A község maga sem tartozott a jobbmódúak közé. A vármegye 112 községe közül
a 28 jobbmódút felemlíti az idézett könyv, de Nagycenk nincs köztük.
Megállapíthatjuk, hogy az „új” rendszer a lakosság foglalkozásában semmiféle
változást nem hozott, ezért a megélhetési viszonyok sem javultak.
Vallási vonatkozásban említést érdemel Róka József (1926-35) plébános,
aki hidegségről került Cenkre.^344 Pápai titkos kamarás, tagja a vármegyei törvény-
hatósági bizottságnak. Kormányfőtanácsosi címet is kapott. Az új iskola létre-
jöttét ő szorgalmazta, abba a szerzetesek betelepítését is ő szervezte meg (1929).
Munkájában Nagy Lajos káplán a segítsége 1930-1935 között.
A Szent Antal-kápolnát 1926-ban Raduly Sándor győri katolikus-köri vendéglős
építtette. A helyén állt szobrot a múlt században emelték.
Dr. Szántó Antal (1935-1965) a soproni iskolákban hitoktató, majd a belgiumi
magyar misszió lelkésze. Onnan nevezték ki Cenkre plébánosnak,^345 egyúttal
kerületi esperesnek is.
Magába zárkózó, tudóstípus, ő szerkesztette az Evangélium c. hitszónoklati
folyóiratot. Több vallásos jellegű művet írt, köztük a „XI. Pius pápa életrajza” címűt.
Ez időszakban a plébánosok is tagjai a képviselő-testületnek. A község gyak-
ran anyagilag támogatta az egyházat, így pl. 1923-ban, a háborúban, elrekvirált
harangok helyett 2 új harangot öntetett a soproni Seltenhofer-cégnél. 1934-ben
a temetőben kutat létesített, 1936-ban a templom téli, deszka-padozatának
árához járult hozzá. A templomtorony,- és orgonajavításhoz, harangkötélvásárlás-
hoz is adott támogatást.4. A MEZŐGAZDASÁG A HORTHY-KORSZAKBAN
A Széchenyi-hitbizomány sorsa beteljesedikSzéchenyi Béla leánygyermekei nem örökölhettek a hitbizományi rendelkezé-
sek értelmében, azért az oldalági rokonok fiúgyermekeire - István testvéreinek:
Lajosnak és Pálnak leszármazottjaira - gróf Széchenyi Bertalanra (Felsősegesd)
és gróf Széchenyi Károlyra (Marcali) szállt a birtok.Eddig az időpontig – elmondhatjuk, - jólétet teremtett a gyár. A munkások
elhelyezkedéshez, kenyérhez, a gazdacsaládok jó kiegészítő kereseti forráshoz
jutottak, a községnek pedig gondnélküli gazdálkodást tett lehetővé a forgalmi
adó visszatérítés révén.
A gyár leállása ezt a helyzetet egy csapásra megszüntette. Igen sokan elvesz-
tették kereseti lehetőségüket. A kb. 400 családot számláló községben mintegy
60 önellátó gazdacsalád élt csak, a többi más munkahelyektől függött. Ez okozta
azt is, hogy sokan bejártak Sopronba, eljártak Petőházára, ahol új munkalehetősé-
geket találtak.
De többen maradtak munka nélkül, akik csak napszámosként tengődtek.
Az ínséges időszak szinte a II. világháborúig tartott. 1932. okt. 19-én az elöljá-
róság javaslatot tett a nagyszámú, kereset nélkül maradt család segélyezésére
a téli időszakban, amely évenként megismétlődött.^340 Ezer pengőt szavaztak meg
erre a célra. Az összeget a gyári bérgazdaság általában 60 q, a Széchenyi-uradalom
pedig 6 q kenyérgabona segéllyel megtoldotta. A kiosztást egy bizottság végezte.
1932 tavaszán két artézi kutat furat a község.^341 A Széchenyi téren 49 m-nél
találtak vizet, amely 90 éven keresztül folyt, de sajnos 1982-ben elapadt. A kiscenki
kutakban alig van víz, ezért az elöljáróság megszavazta, hogy ott fúrják a másikat.
Mélyen jártak már, de nem adott vizet, így abbahagyták a fúrást.
A csendőrőrs a század eleje óta - mint ismeretes - a Vám utca 3. sz. alatti urasági
házban kapott helyet. 1934-ben új laktanyát építettek számukra a Széchenyi téren.
[Itt volt később a rendőrség székhelye is, - ma soklakásos társasház]
1935-ben jelentős esemény a településen a villany bevezetése.^342
A községben először - a cukorgyáron kívül - a gyár bérelt kismalmában
fejlesztettek villanyt. Ez adott áramot 1927-től a községházának, a kocsmának
és a szigetvári, békavári cselédlakásoknak.
A falu már 1929-ben belépett a Sopronmegyei Villamossági Szövetkezetbe
20 darab, egyenként 20 P névértékű részvénnyel, hogy a régen óhajtott villanyvilá-
gítás bevezetését ezzel elősegítse.
A villany az egész településre 1935-ben érkezett meg. Ekkor indult meg a közvi-
lágítás is 25 fél, - és 25 egész éjjeli lámpahellyel.
Az éjjeliőri szolgálat az 1894. évi bevezetés óta rendszeresen működött.
1938-ban a község úgy határozott, hogy állandó éjjeliőröket fogad; az elsők Lex
János és Kamper István. A háborús viszonyokra is tekintettel, 1940-től pedig
az eddigi éjjeliőröket községi rendőrökké minősítették. Ők éjjel-nappal őrködtek
a rendre, ezért fizetésüket felemelték.
A lakosság létszáma 1930-ban érte el a csúcsot: 2196 fővel. A cukorgyár leállásá-
val a létszám folyton csökkent. 1941-ben már 317 lakossal volt kevesebb.
Foglalkozási statisztika ez időszakból igen kevés akad. Soproni Elek könyvé-
ben találunk néhány adatot.^343 A cenki nincstelen, mezőgazd. munkások száma
1930-ban; 391.
1939-ben a mezőgazd. lakosság teljes létszáma 990. A község 1887 fős lét-
számának ez 53%-a, vagyis fele. Régi mondás ezért Cenkről: sem nem város,