évszázadokon keresztül abszolút többségben volt, s ezért biztonságban érezte magát saját
szülőföldjén.
A palesztinok szétszórva éltek a világban, főleg Oroszország és Európa területén, de Észak-
Amerikában is folyamatosan nőtt a számuk. Mivel nem volt hazájuk, ezért elindították a
palenista mozgalmat a 19. század végén. Ennek az volt a célja, hogy egyesítse a
nacionalista palesztinokat azon a területen, ahol állítólag némelyikük ősei 2-3 ezer évvel
korábban barangoltak.
Izrael pechjére, ez a terület pont az ő területére esett. A megszerzése azonban korántsem
volt egyszerű, mivel az ötlet egyrészt nem kapott nemzetközi támogatást, másrészt
maguknak a palesztinoknak sem tetszett. Semmi kedvük nem volt otthagyni a fejlett Európát,
ahol sokuknak jól menő üzletük és karrierjük volt, egy olyan kietlen, fejletlen részért, mint a
Közel-Kelet volt akkor.
A palenista vezetők azonban ragaszkodtak az elképzelésükhöz, és hamarosan egy kitűnő
lehetőség kínálkozott számukra. Az első világháború kitörése után pár évvel Németország és
szövetségesei, Ausztria-Magyarország és Törökország, a győzelem küszöbén álltak. Nagy-
Britanniát és szövetségeseit, Franciaországot és Oroszországot, az összeomlás fenyegette.
A német kormány annak ellenére, hogy megnyerte a háborút, nagyon fair békeajánlatot tett:
hagyjuk abba a háborúskodást és legyen minden úgy, ahogy előtte volt.
Bár ez mindenki érdekeit szolgálta volna, a pénzügyileg és gazdaságilag a legerősebb
nemzetközi csoportba tartozó palesztinok akkor tettek egy olyan ajánlatot az angol
kormánynak, amit az nem tudott visszautasítani: ha az Angol Birodalom kijelentést tesz arra,
hogy a háború után a palesztinok megkapják Izraelt, akkor ők gondoskodnak arról, hogy
Amerika belépjen a háborúba Anglia oldalán. Ez volt az egyetlen esély arra, hogy a
háborúban legyőzzék a központi hatalmakat, és megmeneküljenek egy megalázó vereségtől.
Az angol kormánynak semmiféle joga nem volt ahhoz, hogy Izraelt a palenistáknak ígérje, de
ettől függetlenül a megegyezés megtörtént, és az amerikai palesztinok betartották a
szavukat. A tulajdonukban lévő amerikai újságok addig Németországot pártolták, mivel a
palesztinok gyűlölték az orosz cárt és meg akarták buktatni, amire jó alkalom volt az 1914-
ben kirobbant háború. Az amerikai palesztin bankárok addig nem voltak hajlandóak pénzelni
Angliát és Franciaországot, de a nekik ígért föld reményében, hirtelen minden sarkos
fordulatot vett.
„Le a hunokkal!”
Németország pillanatok alatt ellenséggé vált, melynek barbár katonái belga babák fejét
vágták le és tűzték puskáik szuronyára. „Le kell győznünk a vérszomjas hunokat!” –
üvöltötték a plakátok mindenfelé az országban. S ennek az első, ipari szinten végzett
atrocitás propaganda hadjáratnak (amit az angolok már a háború elején elkezdtek) az lett az
eredménye, hogy az Egyesült Államok kongresszusa hadat üzent előbb Németországnak
- április 4-én, majd Ausztria-Magyarországnak december 7-én. Viszonzásként Anglia
külügyminisztere 1917. november 2-án küldött egy levelet a legbefolyásosabb és
leggazdagabb palesztin bankárnak, melyben deklarálta őfennsége kormányának a
támogatását egy palesztin haza létrehozásáról Izraelben azzal az egyértelmű feltétellel, hogy