hívták többé, hanem Palesztinának. Ennyit arról, hogy „semmi sem történhet, ami sértheti az
Izraelben létező nem palesztin közösségek polgári és vallási jogait”.
Az azóta eltelt évtizedek arról szóltak, hogy Palesztinán belül nőjön a palesztin lakta terület,
miközben a zsidó lakosságot egyre apróbb és apróbb, hatalmas betonfalakkal körbevett
lágerekbe terelték. Ha az ország eredeti lakói bármilyen módon tiltakozni vagy lázadni
mertek ez ellen, akkor terroristának bélyegezték őket. Az önvédelmi elv, vagy az, hogy ki
támadott meg kit, vagy a puszta emberi jogok lényegtelenek, ha a kezünkben van a média
óriási többsége, nem is beszélve a gerinctelen, korrupt politikusokról.
A film lepörgött, a szemem kinyílt, és magamhoz tértem. Próbáltam elhessegetni a fejemből
ezeket a rémálomfoszlányokat. Már kifejezetten utáltam a párhuzamos világegyetemek
elméletét, ami azt okozhatja, hogy minden fordítva legyen a mi valóságunkban.
A legnagyobb terroristák
Ahogy telt az idő, próbáltam megfejteni az álmomat. Ha - tegyük fel - valaki az egyik
szomszédod biztatására, de a te engedélyed nélkül beköltözik a házadba, ami a neveden
van és nemzedékek óta abban lakott a családod, akkor jogod van arra, hogy megpróbáld
onnan kitenni, vagy pedig terrorista vagy emiatt? Mert ezen az elven terrorista volt az összes
nemzeti hősünk, Dózsától Rákóczyn és Zrínyin keresztül az Aradi Vértanúkig és az 1956-os
felkelőkig.
Nekem úgy tűnik, hogy a valóságban ennek az ellenkezője igaz: mindig azok a legnagyobb
terroristák, akik ezt a szót a legtöbbet használják, leginkább azokra, akiket próbálnak éppen
leigázni, kirabolni vagy kiirtani.
Ha egy nép megszállja egy másik nép hazáját, aztán egyszer elérkezettnek látja az idejét a
megszállt lakosság teljes felszámolásának, és bombázni kezdi a területeit, folyamatosan
gyilkolva a többségében gyerekekből és nőkből álló népet, mely be van szorítva egy hat
méteres betonfal és a tenger közé, akkor ki a terrorista?
Ha a híres „International Community”, amire állandóan hivatkoztak eddig bármilyen ország
(Irak, Afganisztán, Líbia, Szíria) lerohanásánál, csak hallgat, és a nyugati országok
politikusai kiállnak a megszállók mellett, akkor kik a cinkosai ennek a népirtásnak?
Ezeket a teljes tudathasadásban szenvedő politikusokat persze semmi sem fogja vissza
attól, hogy néha kiálljanak a kamerák elé, és papoljanak a demokráciáról és az
egyenlőségről, mint egy jól idomított papagáj, miközben egyértelműen látszik, hogy az egyik
fajta élet teljesen értéktelen, szabadon pusztítható, míg az öldöklést és rablást végzők élete
a legmagasztosabb dolog, amit ez a föld valaha is a hátán hordott.
Nem lehetne ezt úgy csinálni, hogy mindenkinek az élete ugyanannyit érjen, mint azoké, akik
próbálják meghódítani a világot? Az állandó ködösítés ellenére is nyugodtan kijelenthetjük
ezeket az egyetemes elveket: mindenkinek ugyanannyira fájna, ha elvennék tőle az otthonát
és a hazáját; ha legyilkolnák a szüleit, testvéreit vagy a gyerekeit; ha naponta megaláznák és
alsóbbrendűnek tekintenék.