felismerte, hogy elvesztette az ellenőrzést a helyzet felett és katonai műveletet indított
Koszovó ellen.
Gerillaháború
A nyugati média meglepően egyoldalúan tudósított erről a kis léptékű, de brutális
háborúról.
A szerb biztonsági erők által végrehajtott hadművelet valóban erőszakos volt, de nem
szabad elfelejtenünk, hogy egy terrorista csoport ellen harcoltak.
Európában és az Egyesült Államokban azonban csak azt mutatták be, hogy az
erőszakos szerb nacionalisták hogyan gyilkolták a békés albán parasztokat.
Az EU és az USA tisztviselői nyomást gyakoroltak Belgrádra, hogy hagyja abba a
vérontást. Senki sem követelte ugyanezt az UCK harcosokkal szemben és senki sem
panaszkodott, hogy Albánia fegyverekkel látja el Koszovót, és harcosokat képez ki.
A Nyugat eltökélt volt Jugoszlávia szétverésére ezért támogatta a szeparatistákat.
Az MPRI katonai magáncég, amely korábban segített a horvát fegyveres erők
kiképzésében a szerbek elleni harcban, hamarosan átvette a terroristák kiképzését.
Slobodan Milosevic jugoszláv elnök látta, hogy sarokba szorult, de nem adhatta csak
úgy át Koszovót.
Közben a háború egyre nagyobb lendületet vett. A szerb polgári lakosság elleni
erőszakos cselekmények széles körben elterjedtek és a szerb biztonsági erők
műveletei egyre erőszakosabbá váltak.
A szerbek megpróbáltak sok albánt deportálni, de ez Albániának kényelmes volt, mivel az
UCK toborzói várták az újonnan érkezőket, hogy besorozzák őket a hadseregbe.
Lángok csapnak ki egy bombatalálatot szenvedett belgrádi épületből, amint azt a jugoszláv
televízió 1999. március 24-én, szerda este mutatja. © AP PHOTO/APTN