A szövetség nem t ervezett szárazföldi hadműveletet, hanem légierőjét és
cirkálórakétáit használta széles körben az ország megtámadására.
Az erők összehasonlíthatatlanok voltak: A NATO több mint 1000 repülőgépet és
helikoptert vetett be, főként olaszországi katonai bázisokról és a USS Theodore
Roosevelt repülőgép-hordozóról.
Az UCK-nak több ezer vadászgépe volt, de ezeknek az egységeknek a harcképessége
meglehetősen alacsony volt.
A NATO légiflottájához képest Jugoszlávia erői meglehetősen gyengék voltak. A
légierő mindössze 11 viszonylag modern vadászgéppel és több elavult rakétavédelmi
rendszerrel rendelkezett, amelyeket a Szovjetunió még régen szállított.
A NATO szövetség több tucat Tomahawk cirkálórakéta indításával kezdte a
műveletet. Ezután a támadó repülőgépek megkezdték a bombák ledobását.
Az első cél a jugoszláv rakétavédelmi rendszer elnyomása volt. A csapások sikerrel
jártak. A szerb légvédelmi tüzérek mindent megtettek az ellenséges erők ellen.
- Dani Zoltán légvédelmi tisztnek például sikerült lelőnie egy elméletileg "láthatatlan"
F117-es lopakodó támadó repülőgépet.
Ezek a kisebb győzelmek azonban nem tudták megváltoztatni a hadművelet menetét.
A szerbek csak a földről tudtak fellépni, és szórványosan támadták az ellenséges
repülőgépeket a légvédelmi rendszerek segítségével.
- A szerb pilóták még vadászgépekkel is megpróbálták megtámadni az ellenséget - ez
valóban bátor mutatvány volt, de katonai szempontból gyakorlatilag haszontalan. - A NATO a hadművelet teljes időtartama alatt mindössze három repülőgépet és
két helikoptert veszített.
Miután a rakétavédelmi rendszereket elnyomták, a NATO
terrorista jellegű bombázásokhoz folyamodott.
A csapatok elleni támadások nem voltak túl hatékonyak és a jugoszláv egységek a háború
végéig megőrizték harcképességüket. Mintegy harminc harcjármű megsemmisült és több
száz szerb katona és tiszt halt meg és sebesült meg.
Tekintettel arra, hogy több mint 90 000 katona és rendőr állomásozott Koszovóban, és
további 65 000 védte az ország többi részét, a veszteségek nem voltak túl nagyok.
Más szóval, a NATO csapásai megbénították a légierőt és a légvédelmi rendszereket,
de a csapatok harcképességét nem befolyásolták jelentős mértékben.
A civil infrastruktúra viszont komoly károkat szenvedett a NATO-bombázások
következtében, hiszen egy hidat vagy egy tévétornyot sokkal nehezebb volt elrejteni,
mint egy tankot.
Hidakat, ipari létesítményeket és távközlési rendszereket támadtak minden nap.