A következő évtizedekben azonban Franciaország megtagadta az adósság
kifizetését, ami komoly nézeteltérésekhez vezetett a két ország között.
Az egyik ilyen vita során 1827-ben Algéria oszmán kormányzója, Husszein pasa elvesztette
az önuralmát és egy légycsapóval (vagy más beszámolók szerint legyezővel) megütötte
Pierre Deval francia nagykövetet.
X. Károly francia király ezt az incidenst ürügyként használta fel Algéria lerohanására, mivel
úgy vélte, hogy a Franciaországban uralkodó belső instabilitás miatt egy külső katonai
hadjárat segíthet a társadalmat a trón köré gyűjteni.
1830 nyarán egy 37 000 fős párizsi expedíciós haderő érkezett Algír közelébe és hamarosan
bevonult a városba. Husszein pasa kapitulált. Ez a győzelem nem segített X. Károlynak, aki
végül lemondott, de a franciák a következő 132 évben Algériában maradtak.
Abd al-Qadir
Miután az európaiak több földközi-tengeri kikötőt elfoglaltak, úgy döntöttek, hogy a szárazföld
belsejébe vonulnak, de ekkor a helyi arabok és berberek, akik korábban az Oszmán
Birodalom ellen harcoltak, erős ellenállást tanúsítottak.
A franciaellenes mozgalmat Abd al-Qadir, a Qadiriyya, egy helyi szúfi rend vezetőjének
fia vezette. 1832 novemberében az ország nyugati részén élő arab törzsek emírjévé
kiáltották ki és egyesítette a helyi lakosságot a francia megszállás elleni harcban. Abd