és rádiók megalkotásához vezetett. Végül motorizált és páncélozott járművekhez,
repülőgépekhez és rakétákhoz is vezetett.
A hadseregek teljesítménye gyakran attól függ, hogy mennyire jól alkalmazkodnak a
technológiai újításokhoz és mennyire veszik át azokat.
Az amerikai forradalom idején például a kontinentális hadsereg tömeges sortüzekben lőtt
muskétákkal a britekre, majd rögzített bajonettekkel támadtak előre. Ez a taktika azért volt
sikeres, mert a kontinentális erők képesek voltak áthidalni a szemben álló vonalak közötti
távolságokat, mielőtt a britek újratöltöttek volna. A polgárháborúra azonban a muskétákat
felváltották a puskaporos csövűek, amelyeknek sokkal rövidebb ideig tartott az újratöltés, és
pontosabbak voltak. Ennek eredményeként a védekező seregek képesek voltak megtizedelni
az előrenyomuló gyalogságot. A tábornokok mindkét oldalon átállították taktikájukat - például
mesterlövészek és védekező erődítmények, például lövészárkok alkalmazásával. Döntéseik
előkészítették az utat az I. világháború lövészárok-hadviseléséhez.
A hagyományos védelmi cégek nem fogják megtervezni a
kisméretű, olcsó drónok következő generációját.
A II. világháborúban a technológiai alkalmazkodás szintén alapvető
fontosságúnak bizonyult.
A konfliktust megelőzően minden fejlett ország rendelkezett az akkoriban új technológiákkal,
a motorizált járművekkel, páncélozott tankokkal, repülőgépekkel és a rádióval. A német
hadsereg azonban úttörő volt, amikor ezeket az összetevőket össze kellett kapcsolni.