dollárkölcsön folyósítását Németországnak. Ezt a pénzt az 1920-as évek
közepén arra használták fel, hogy létrehozzák az I. G. Farben vegyi és
acélkombinátot. Ez a német-amerikai világcég nemcsak segítette Hitler hatalomra
jutását 1933-ban, de a német hadiipar egyik legfontosabb ipari óriásává fejlődött.
1924 és 1931 között a Dawes és a Young terv keretében Németország 36
milliárd aranymárka jóvátételt fizetett. Ugyanezen idő alatt Németország 33
milliárd aranymárka hitelt vett fel nagyrészt az Egyesült Államok
magánbankjaitól, vagyis Németország mindössze 3 milliárd márka nettófizetést
tudott csak teljesíteni.
Így a szövetségeseknek juttatott német jóvátételt lényegében azok fizették, akik
megvásárolták a német államkötvényeket, amelyeket a Wall Street-i pénzintézetek
bocsátottak ki. Természetesen jelentős kamathozamot húzva belőlük. Ezeket a
Wall Street-i bankokat és pénzintézeteket olyan pénzemberek irányították, akik
időnként letették bankári kalapjukat, és politikusi kalapot tettek fel a helyére.
Államférfiként a közhatalom képviseletében elintézték mindazt, amit bankárként a
magánhatalom képviseletében nem tudtak elintézni.
A Dawes és a Young terv között az volt a különbség, hogy amíg az előbbi
külföldi kölcsönökkel finanszírozott német árukban írta elő a törlesztést, addig
az utóbbi aranyban, illetve kemény devizában írta elő a fizetést.