válik minden gazdasági és politikai hatalom egyedüli birtokosává. Ebben a
helyzetben elég a pénzoligarchiának és hálózatának az államhatalmat megragadnia,
és máris totális monopóliummal rendelkezik a társadalom egésze felett.
Egy másik komplikáltabb módszer egy ilyen kétpólusú társadalom
létrehozására a 20. század utolsó harmadában kialakult globális
pénzmonopolista rendszer, ahol a nemzetközi pénzvilág a központi bankok és
a bankrendszer egészén keresztül kézben tartja az egyes országok
pénzrendszerét, illetve a világ pénzrendszerének domináns részét, és ennek
segítségével ellenőrzi a világ gazdasági és politikai életét.
Ez a fajta hegemónia lényegében modernizált változata annak a központosított
pártállami diktatúrának és tervgazdálkodásnak, amely a nemzetközi pénzvilág
kívánságára és hatékony támogatásával Oroszországban jött létre az 1917-es
bolsevik hatalomátvétellel. Állammonopolista kommunista diktatúrát szántak
Németországnak is. Ehhez azonban olyan gazdasági csődhelyzetet és társadalmi
zűrzavart kellett létrehozni, hogy ne maradhasson más kiút, mint egy bolsevik típusú
diktatúra bevezetése Németországban is.
Az 1920-as években a győztes országokban - még a legellenségesebb érzületű
Franciaországban is - változás állott be, és egyre többen kezdték úgy látni, hogy a
Versailles-i békeszerződés nemcsak irracionális és bosszúálló, hanem
gyakorlatilag is megvalósíthatatlan.
A Dawes és Young terv csupán nemzetközi kísérlet volt az
okozott kár némi helyrehozatalára. A szövetséges hatalmak
voltaképpen nem voltak következetesek. Az ésszerűtlenül
könyörtelen Versailles-i diktátumhoz képest a Wall Street
agytrösztjében kidolgozott Dawes és a Young terv
mérsékeltnek mondható. A fiatal és küszködő weimari
demokráciát a háborús bűnösség vádja és a jóvátételi
kötelezettségek egyaránt nyomasztották.A Dawes és a Young tervet azonban nem a német nép
megsegítésére, hanem mindenekelőtt saját pénzügyi és
gazdasági érdekeik érvényesítésére dolgozták ki a pénzvilág legfontosabb
irányítói, a központi bankok vezérei.
Az említett terveket magánszemélyek fogalmazták, az amerikai kormány azonban
nemcsak szponzorálta, de magáévá is tette azokat. A nemzetközi pénzügyek
intézői évi 132 milliárd aranymárka fizetésére kötelezték Németországot, amely
- évi kivitelének az l/4-e volt.
Amikor Németország nem volt képes ezt teljesíteni, akkor Franciaország és
Belgium megszállta a Ruhr-vidéket, hogy erőszakkal vegye el azt, amit
önkéntesen nem tudott megszerezni.
1924 - ben a szövetségesek ezért létrehoztak egy bizottságot, hogy az programot
dolgozzon ki a jóvátételi fizetések lehetővé tételére. Ennek a bizottságnak állt az élén
Charles G. Dawes, akiről a terv a nevét kapta. A terv lehetővé tette 800 millió