Ma már nem az államok egyeztetik a szervezett magánhatalom különböző
versengő csoportjainak a gazdasági-politikai stratégiáját, hanem az olyan
államok felett álló informális szervezetek, intézmények és fórumok, mint, pl. a
Bilderberg Csoport.
A II. világháború végén a nyugat-európai pénztulajdonos osztály hatalmát
veszélyeztette a vagyontalan dolgozó osztályok radikalizálódása. Ennek a
veszélynek az elhárítása kifinomultabb stratégiát igényelt a szervezett
magánhatalom részéről, mint amit eddig érdekei érvényesítésére használt. Első
lépésként olyan korporációs programokat fejlesztettek ki, amelyek nemzeti
protekcionista érdekeket érvényesítettek. A nemzetközi pénzoligarchiának az
amerikai részlege azonban már ekkor is a világpiac liberalizációját kívánta, a vámok
és tarifák megszűntetését, valamint a kereskedelem szabaddá tételét. A
pénzoligarchia amerikai részlegének magában az Egyesült Államokban sem volt
könnyű elfogadtatnia ezt a stratégiát, mivel az amerikai kultúra mélyen gyökerezett
abban, amit izolacionizmusnak neveznek, azaz Amerika tartsa távol magát a világ
ügyeitől és álljon meg a saját lábán, elsősorban a saját ügyeivel törődjön. Az
Egyesült Államok feletti uralmát fokozatosan kiépítő nemzetközi pénzoligarchiának
mindig komoly nehézségeket okozott, hogy az amerikai társadalomnak ezt a mélyen
gyökerező magatartását megváltoztassa.
A háttérhatalom hosszútávú stratégiája
Még ma is vita tárgya, hogy az 1945-től 1950-ig terjedő időszakban kibontakozó
hidegháború mennyiben volt a szovjet veszély következménye és mennyiben
tulajdonítható magának a nemzetközi pénzoligarchiának, amely már ekkor
számításba vette a globális unió és a központosított világkormányzat valamely
formájának a kialakítását.
A korszak több kutatója szerint az euró-atlantinak elnevezett törekvések
valójában a nemzetközi pénzhatalom világuralmi stratégiájának a részét
képezték.
A hivatalos történetírók egy része úgy véli, hogy a világ John Maynard Keynesnek
köszönheti a Nemzetközi Valutaalapot és a Világbankot, a George C. Marshall
tábornokról (az akkori amerikai külügyminiszterről) elnevezett segélyprogramnak
pedig az európai kontinens újjáépítését.
John Maynard Keynes George C. Marshall