lebujok meg vannak világítva. Az országutak
széttöredezve, az erdők lepusztulva, a mezőkön
szegényes vetés. A kikötők, vasutak, csatornák
tönkremenve, és mindenütt szomorú
emlékeztetőként láthatók a nagyság idejéből
származó viharvert építmények.
Körös-körül fényben virágoznak a megerősödött
régi és új országok, virágzik az új technikájú
és erejű élet, amelyet az elhaló ország vére
táplál és amelyet elüldözött fiai szolgálnak.
A német szellem, amely a világért dalolt és
gondolkodott, a múlté.
Egy nép, amelyet Isten az életre teremtett, amely ma még fiatal, és életerős, élt, és
immáron halott.
Vannak franciák, akik mondják: Halljon meg ez a nép! Nem akarunk többé erős
szomszédot.
Vannak angolok, akik mondják: Halljon meg ez a nép! Nem akarunk többé még egy
szárazföldi versenytársat.
Vannak amerikaiak, akik mondják: Halljon meg ez a nép! Nem akarunk többé
gazdasági konkurenseket.
Ezek az emberek lennének nemzeteik igazi képviselői? Soha.
Minden erős nemzet elutasítja a félénkek és az irigyek hangját. Vagy a bosszúállók
lennének nemzeteik igazi képviselői? Semmikor. Ez a szörnyű szenvedély nem lehet
tartós erkölcsös embereknél.
Mégis, ha a félénkek, az irigyek, és a bosszúállók egyetlen órában, a döntés
órájában győznek, és nemzeteik három nagy államférfija erre szánja el magát, a sors
beteljesedik.
Akkor Európa boltíves épületéből a legerősebb kő lemorzsolódik és Ázsiának a
határai kiterjednek a Rajnáig, a Balkán pedig az Északi tengerig.
Kétségbeesett, nem európai szellemiségű emberek hordája telepszik a nyugati
civilizáció kapui elé, amely nem fegyverekkel, hanem fertőzéssel fenyegeti a
biztonságban élő nemzeteket. Soha nem származhat jog és boldogság
jogtalanságból. Soha nem látott módon megbűnhődünk azért a jogtalanságért,