"Függőségi viszonyaik miatt tűntek el az ókori államok, mert a feltörekvő alsóbb
rétegek nem hagyják magukat állandóan az uralkodó csoportok által megkötözni.
Csak társadalmi tagozódás nélküli népek, mint Kína rendelkeznek örök élettel.
Az új, valamennyi közt a legerkölcstelenebb társadalmi réteg a proletariátus, amely
első naptól kezdve a szívében viseli a halál csíráit.
Belső forradalmak, miként azt a szocializmus teoretikusai hiszik, nem tudják
megrendíteni a fennálló rendet, csak a világháborúk formájában jelentkező
külső megrázkódtatások. Az elsőre már sor került. A legkisebb ellenállás helyén
kellett lángra lobbannia és itt rázkódott meg a legjobban a fennálló rend.
A Nyugat építménye még nem ingadozik. Ott még évtizedeken át magasodhatnak az
emeletek. Mégis közeleg - a világrendőrség ellenére - a következő világháború,
amelyet nem mi robbantunk ki, amit azonban a mi érdekünkben vívnak meg.
A legkisebb ellenállás - újabb - helyén fog ismét kitörni, azaz az elmaradottság
és igazságtalanság helyén. (Nach der Flut, 47-48. oldal)
A kommunizmus jövőjét így látja Rathenau a "Der Kaiser" (A császár) című
írásában:
"Az 1917-es orosz forradalom patetikus eszméje az emberiség. Óhajtott célja: a
(jelenlegi) proletariátus diktatúrája és az eszményített anarchizmus (az állami
erőszak és az államrend tagadása).
Gyakorlati törekvése: az európai struktúra megszüntetése a
szocializálandó szabad államok egységesített államformájával.
A Kelet gyakorlati gondolkodása egy évszázadon át olyan könyörtelenül
meg lesz valósítva, mint jelenleg a Nyugat gyakorlati gondolkodásmódja.
Az idők hátterében ott áll várakozva egy utolsó célkitűzés: Az
államformák felszámolása és helyettesítésük önigazgató, kulturális
tömörülések rugalmas rendszerével, egy transzcendens eszme uralma
alatt.
Ez az eszme azonban a tudat egy megváltozott fokozatát feltételezi." (Der Kaiser 55.
oldal)