Walther Rathenau a továbbiakban ezt írja a jövőről:
"A harc évtizedei, megszakítva a fegyverszünetek éveivel, a tömeggyőzelmek
éveivel, a reakció éveivel. A küzdelem kultúraellenes eszközökkel folyik. Sztrájk,
öncsonkítás, szabotázs, a végtelen gátlástalansággal működtetett bankóprésből
származó vesztegetési pénz. Nemzedékek, akik fegyelmezetlenül és
tiszteletlenül nőnek fel, a munkakedv elveszítése, nélkülözés, élvezet általi
kábultság, hataloméhség, gátlástalan önzés és végtelen fecsegés.
A képzés elromlik, a szellem elrejtőzik a remetelakokban, a művészi alkotások és
jártasság veszendőbe megy, az erdőségek és a természeti értékek elpusztulnak.
Volt idő, amikor Róma egy földdarab volt tizenkétezer lakossal. Enyhe kép
összehasonlítva a nagyvárosi poklokkal, melyekben végbemegy az új kulturális
összeomlás.
Eddig a föld évszázadokon keresztül épült, gyarapodott, megőrződött,
megkímélődött, anyagi és szellemi javakban bővült és kevesek élvezetét, képzését,
kifinomodását szolgálta, most viszont jön a leépülés, a tönkremenés, a szétszóródás,
és az eldurvulás évszázada. Jaj nektek építmények, festmények, könyvek és kertek!
A művészi jártasság és kézművesség átadása, a tanulási készség, képzés és
technika, az élet- és közlekedési formák, a munkaszeretet, rend és gondosság
átlépik az elszegényedés rég feledésbe ment mélységeit;
És ha valamikor felébred a világ mély téli álmából, csodálkozó szemekkel,
romantikus vágyódással fog kultúránkra emlékezni összegyűjtve szétszórt
emlékeit. Egyben lesz csak fölényben velünk szemben, de abban döntően: már nem
lesz többé a kevesek világa és korszaka, hanem mindenkié lesz...
Romok mögöttünk és romok előttünk. »Az átmenet nemzedéke vagyunk, trágyázásra
rendelt, nem méltó az aratásra«, írtam a háború kezdetén..." (Der Kaiser 57-58.
oldal)
A "Háromszoros forradalom kritikájában" Walther Rathenau a következőképpen
körvonalazza Németország jövőjét:
"Prometheus Németország! Még akkor is, ha soha többé nem tudod sziklához
láncoló kötelékeidtől megszabadítani magadat, ha Istennek áldozott véred
szégyenben és fájdalomban öntözi a földet, szenvedj a nagy áldásért, amely csak
keveseknek, az erőseknek adatik meg. Ne küzdj többé a boldogságért, mert neked
más rendeltetett. Nincs bosszú, nincs igazságtétel, sem hatalom, sem jólét, amely