Ukrajna számára a gyakorlati lehetőségek tehát egyfajta NATO-minusz megállapodás vagy a
Nyugat biztonsági garanciái a tagság nélkül.
Ezek az 1994-es, a biztonsági garanciákról szóló budapesti memorandum felerősített
változatát jelentenék, amelyben az Egyesült Királyság, az Egyesült Államok és
Oroszország garantálta Fehéroroszország, Kazahsztán és Ukrajna szuverenitását,
cserébe azért, hogy azok lemondanak az atomfegyverekről.
Ezek a garanciák feledésbe merültek, amikor Oroszország 2014-ben annektálta a
Krímet, így Kijev érthető módon szkeptikusan tekint a garanciák újjáélesztésére.
Gyakorlati szempontból a különbség a „Nato mínusz” és a „Budapest plusz” garancia
között csekély.
Ukrajna NATO-csatlakozási kísérletei eredetileg is sebezhetővé tették az orosz agresszióval
szemben.
Ez volt „az orosz elit (nem csak Putyin) számára a legfényesebb vörös vonal”,
írta William Burns - az USA akkori moszkvai nagykövete, jelenleg a CIA vezetője - még
2008 - ban.
https://carnegieendowment.org/posts/2023/08/the-crucial-question-surrounding-
ukraines-nato-admission
‘Több, mint két és fél évnyi, kulcsfontosságú orosz szereplőkkel folytatott
beszélgetésem során, az oroszoktól kezdve. Putyin legélesebb liberális
kritikusaiig, még nem figyeltem senkit, aki Ukrajnát a NATO-ban másnak
tekinti, mint az orosz érdekek közvetlen kihívásának'.