A narratívák feletti ellenőrzés lenyűgöző demonstrációjának
vagyunk tanúi:
Több mint két éve a politikai-médiaelit azt skandálja, hogy „Ukrajna győz” és
minden, a narratívájukkal szembeni ellenvéleményt „Kreml-propagandának” minősít,
amelyek célja a háború támogatásának csökkentése.
Ami tegnap még „orosz propaganda” volt, az most hirtelen a kollektív elit
konszenzusa lett. A kritikus önreflexió ugyanúgy hiányzik, mint a 2016-os amerikai
választásokat követő Russiagate-jelentések után.
Hasonló narratív kontroll mutatkozott meg akkor is, amikor a média két évtizeden át
nyugtatta a közvéleményt, hogy az USA uralja Afganisztánt, mielőtt nagy
rohanásban elmenekült volna a repülőgépről lezuhanó emberek drámai képeivel.
https://www.economist.com/europe/2024/10/29/ukraine-is-now-struggling-to-cling-on-
not-to-win
Az újságírók az elmúlt időszakban azzal tévesztették meg a közvéleményt, hogy a
stagnáló frontvonalakat annak bizonyítékaként mutatták be, hogy Oroszország nem
tud előnybe kerülni.
Egy kimerítő háborúban azonban a háború irányát a lemorzsolódási arányok - az
egyes oldalak veszteségei - alapján mérik.