Gabriel García Márquez - Száz év magány

tartott, hogy vándorló ládái visszafelé is megteszik az utat a hitvesi házba. Erre nem került
sor. Férfit még nem ismertek úgy, mint Petra Cotes a szeretőjét; tudta, hogy a ládák ott
maradnának, ahová küldi őket, mert Második Aureliano mindennél jobban irtózott attól, hogy
módosításokkal és költözködésekkel bonyolítsa az életét. A ládák tehát ott maradtak, ahol
voltak, és Petra Cotes inkább azt az egyedüli fegyvert igyekezett kiköszörülni a férj
visszahódítására, amellyel a lánya nem vívhatott ellene. De erre az igyekezetre sem volt
szükség, hiszen Meme soha nem akart beavatkozni az apja dolgaiba, vagy ha mégis,
legfeljebb a szerető érdekében tette volna. Rá sem ért volna, hogy ártson valakinek. Maga
söpörte fel a szobáját, és rakta rendbe az ágyát, ahogyan az apácáktól tanulta. Délelőttönként a
ruháival foglalatoskodott: a tornácon hímezett, vagy Amaranta öreg, kézi forgattyús
varrógépével varrt. Mialatt a többiek sziesztáztak, két órán át gyakorolt a klavikordon, hogy
ezzel a mindennapos áldozattal nyugton tartsa Fernandát. Ugyanezen okból továbbra is
fellépett az egyházi ünnepségeken és az iskolai előadásokon, bár egyre ritkábban kérték a
közreműködését. Estefelé rendbe hozta magát, fölvette egyszerű ruháját és kemény cipőjét, és
ha nem volt programja az apjával, valamelyik barátnőjéhez ment, és vacsoráig ott maradt.
Aztán Második Aureliano szinte mindennap érte ment, hogy moziba vigye.
Meme barátnői közt volt három észak-amerikai lány is, aki a baromfitelep villamos
drótkerítése mögül kitörve barátságot kötött macondói lányokkal. Patricia Brown volt az
egyik. Hálából Második Aureliano vendégszeretetéért, Brown úr megnyitotta Meme előtt
háza kapuját, és meghívta a szombati táncmulatságokra, e ritka alkalmakra, amikor a gringók
elvegyültek a bennszülöttekkel. Amikor Fernanda megtudta, egy pillanatra megfeledkezett
Amaranta Ursuláról és a láthatatlan orvosokról, és valóságos melodrámát rendezett. - Képzeld
el - mondta Memének -, mit gondol majd az ezredes a sírjában! - Ursula támogatására is
számított természetesen. De a vak öregasszony minden várakozás ellenére úgy vélekedett,
hogy nincs abban semmi kivetnivaló, ha Meme részt vesz a táncmulatságokon, és vele
egykorú észak-amerikai lányokkal barátkozik, feltéve, ha megőrzi a józan ítélőképességét, és
nem hagyja, hogy áttérítsék a protestáns hitre. Meme nagyon jól megértette az ükanyját, és a
táncok utáni napon a szokásosnál korábban kelt, hogy misére menjen. Fernanda ellenállása
addig tartott, amíg Meme le nem fegyverezte azzal a hírrel, hogy az észak-amerikaiak hallani
szeretnék a klavikordjátékát. A hangszer ismét elhagyta a házat, és ellátogatott a Brown
úréba, ahol az ifjú művésznő csakugyan roppant őszinte tapsokat és roppant lelkes
gratulációkat kapott. Attól fogva nemcsak a táncestekre hívták meg, hanem a vasárnapi
uszodai partykra is, és hetenként egyszer ebédre. Meme megtanult profi módra úszni,
azonkívül teniszezett, és virginiai sonkát evett ananászkarikákkal. A sok táncban, úszásban és
teniszezésben hamar ráragadt egy kis angol tudás. Második Aureliano úgy fellelkesült a lánya
haladásán, hogy egy vándor könyvárustól vett neki egy hatkötetes angol enciklopédiát sok
színes képmelléklettel, és Meme azt olvasgatta szabad óráiban. Az olvasás lekötötte
figyelmét, melyet addig a szerelmi susmusoknak vagy a lányok közti bizalmas kísérleteknek
szentelt - nem mintha kötelező tantárgyként fogta volna fel, csak egyáltalán nem érdekelte
többé a közszájon forgó titkok megtárgyalása. Részegségében most már gyerekes kalandot
látott, de olyan mulatságosat, hogy elmesélte Második Aurelianónak, aki még nála is jobban
mulatott rajta. - Ha az anyád tudná - mondta, fuldokolva a nevetéstől, mint mindig, ha Meme
beavatta valamelyik titkába. Megígértette vele, hogy éppily bizalmasan beszámol majd az első
udvarlójáról is, és Meme elárulta, hogy megtetszett neki egy vörös hajú észak-amerikai, aki
vakációra jött a szüleihez. - Hű, a mindenit - nevetett Második Aureliano. - Ha az anyád
tudná! - De Meme azt is elmondta, hogy a fiú hazautazott, és többé nem adott életjelt
magáról. Érett ítélőképessége jót tett a családi békének. Második Aureliano ismét több időt
tölthetett Petra Cotesnél, s bár sem testi, sem lelki erejéből nemigen futotta már olyan
tivornyákra, mint régen, mégsem szalasztott el egyetlen alkalmat sem, hogy murit csapjon, és
kivegye tokjából a harmonikát, amelynek egyik-másik billentyűje már cipőfűzővel volt