Gabriel García Márquez - Száz év magány

Az új Aureliano épp egyéves lett, amikor minden előjel nélkül kirobbant az általános
feszültség. Második José Arcadio és más szakszervezeti vezetők, akik mindaddig titokban
tevékenykedtek földalatt, egy hét végén váratlanul megjelentek, és tüntetéseket szerveztek a
banánvidék falvaiban. A rendőrség beérte a rend fenntartásával. De hétfőn éjjel elmentek a
vezetőkért, és ötkilós bilincseket rakva a lábukra, a tartományi székhely börtönébe küldték
őket. Köztük volt Második José Arcadio és Lorenzo Gavilán, a mexikói forradalom egyik
Macondóba menekült ezredese, aki, úgy mondta, szemtanúja volt barátja, Artemio Cruz hősi
cselekedeteinek. De alig három hónap múlva kiszabadultak, mert a kormány és a
banántársaság nem tudott megegyezni, hogy ki etesse őket a börtönben. A munkások ez
alkalommal az egészségtelen szállások, az orvosi ellátás körüli visszaélések és a méltatlan
munkakörülmények miatt zúgolódtak. Azt is szóvá tették, hogy nem készpénzzel fizetik őket,
hanem utalványokkal, amelyekért csak virginiai sonkát kaphatnak a banántársaság telepein.
Második José Arcadiót azért csukták be, mert kimondta, hogy az utalványrendszerrel a
banántársaság csupán a gyümölcsszállító hajók költségeit akarja fedezni, mert ha nem
hoznának árut a telepekre, üresen kellene jönniük New Orleanstól a banánrakodó kikötőig. A
többi sérelem köztudomású volt. A társaság orvosai nem vizsgálták meg a betegeket, hanem
libasorba állították őket a rendelő előtt, és egy ápolónő egy türkizkék pirulát helyezett
mindenkinek a nyelvére, akár mocsárlázban, akár gonorrhoeában, akár székrekedésben
szenvedett. Olyan általánossá vált ez a gyógymód, hogy a gyerekek sokszor beálltak a sorba,
de nem nyelték le a pirulát, hanem hazavitték, és azzal jelölték meg a lottó nyerőszámait. A
banántársaság munkásai nyomorúságos ólakban voltak összezsúfolva. A mérnökök
latrinaépítés helyett hordozható árnyékszékekkel lepték meg karácsonyra a táborokat, ötven
emberre osztva ki egyet, és nyilvánosan bemutatták, miként kell használni, hogy minél tovább
tartson. A fekete ruhás, roskatag ügyvédek, akik egykor Aureliano Buendía ezredest
ostromolták, és azóta a banántársaság meghatalmazottai lettek, szinte mágikus érvekkel
cáfolták e vádakat. Amikor a munkások közösen megfogalmaztak egy panaszlevelet, hosszú
időn át hiába próbálták hivatalosan benyújtani a banántársaságnak. Mihelyt tudomást szerzett
az akcióról, Brown úr hozzákapcsoltatta pompás üvegvagonját a vonathoz, és cégének
legismertebb képviselőivel együtt eltűnt Macondóból. De a következő szombaton néhány
munkás rábukkant egyikükre a bordélyházban, és aláíratta vele a panaszlevél másolatát,
miközben pucéran feküdt a lány mellett, aki vállalta, hogy kelepcébe csalja. A gyászba
öltözött ügyvédek a bíróságon bebizonyították; hogy az illetőnek semmi köze a
banántársasághoz, s hogy állításukat senki se vonja kétségbe, lecsukatták mint címbitorlót.
Később sikerült elcsípni Brown urat, inkognitóban egy harmadosztályú vagonban, és vele is
aláíratták a beadvány egyik másolatát. Másnap feketére festett hajjal jelent meg a bíróság
előtt, és folyékonyan beszélt spanyolul. Az ügyvédek bebizonyították, hogy ő nem Jack
Brown úr, a banántársaság cégvezetője, született Prattville-ben, Alabama állam, hanem
jámbor gyógynővény-kereskedő, aki Macondóban született, és ugyanott a Dagoberto Fonseca
nevet kapta a keresztségben. Valamivel később, a munkások újabb próbálkozására, az
ügyvédek különböző nyilvános helyeken kifüggesztették Brown úr halotti bizonyítványát,
amely konzulok és követségi tanácsosok által hitelesítve igazolta, hogy június kilencedikén
Chicagóban elütötte egy tűzoltókocsi. A tébolyító hermeneutikába belefáradt munkások
ekkor, a macondói hatóságokat megkerülve, a felsőbb bírósághoz fordultak sérelmeikkel. A
jog bűvészei ott aztán bebizonyították, hogy a panasz minden jogalapot nélkülöz, annál az
egyszerű oknál fogva, mert a banántársaságnak nincsenek, soha nem is voltak és nem is
lesznek munkásai, hiszen csak alkalmilag és ideiglenesen szerződteti őket. Így hát
szertefoszlott a virginiai sonka, a csodatevő pirulák és a karácsonyi árnyékszékek meséje, s a
bíróság határozata alapján kimondatott, majd ünnepélyesen közhírré tétetett, hogy munkások
pedig nem léteznek.
Ekkor kitört az általános sztrájk. A munka félbeszakadt, a gyümölcs megrohadt a fákon, és