Gabriel García Márquez - Száz év magány

lények. Amaranta Ursula úgy mesélt neki Macondóról, mint a világ legfényesebb és
legbékésebb falujáról, és egy hatalmas, majoránnaillatú házról, ahol késő öregségéig szeretne
élni egy hűséges férjjel és két rakoncátlan fiúval, akiknek Rodrigo és Gonzalo lesz a neve,
semmiképpen sem Aureliano és José Arcadio, meg egy kislánnyal, akinek Virginia lesz a
neve, semmiképpen sem Remedios. Mivel annyira makacsul és sóvárogva emlegette a
honvágytól megszépült falut, Gaston megértette, hogy sose menne hozzá feleségül, ha nem
viszi haza Macondóba. Bele is egyezett hát, mint később a selyempórázba, mert múló
szeszélynek hitte, amit jobb lesz az időre bízni. De miután két évet töltöttek Marondóban, és
Amaranta Ursula éppoly boldog volt, mint az első napon, mégis fészkelődni kezdett egy
kicsit. Akkor már felboncolta a környék összes felboncolható rovarát, úgy beszélt spanyolul,
mint egy bennszülött, és ahány újságot csak hozott a posta, mindegyikben megfejtette a
keresztrejtvényeket. Az éghajlatra nem hivatkozhatott, hogy sürgesse visszatérésüket, mivel,
hála a természetnek, gyarmati májjal volt megáldva, amelynek meg sem kottyant a szieszta
fullasztó hősége és az atkáktól hemzsegő ivóvíz. Annyira szerette a kreol konyhát, hogy
egyszer megevett egy egész füzér iguánatojást, szám szerint nyolcvankét darabot. Amaranta
Ursula viszont jéggel tömött ládákban, vonaton hozatta a halakat és rákokat, a húskonzerveket
és a gyümölcsbefőtteket, mert egyebet nem bírt enni, és továbbra is az európai divat szerint
öltözködött, a postán érkező divatrajzok alapján, noha igazán nem volt olyan hely, ahová
eljárjon, sem olyan személy, akinél viziteljen, a férje pedig végül is olyan hangulatba került,
hogy immár nem tudta méltányolni lenge toalettjeit, hetyke kalapjait és hétsoros nyakláncait.
Legfőbb titka talán az volt, hogy mindig talált magának valami elfoglaltságot, megoldandó
háztartási problémákat, melyeket maga teremtett, és rosszul elvégzett feladatokat, melyeket
aztán másnap kijavított, azzal a beteges buzgalommal, melyről Fernandának a rombolásnak-
teremtés örökletes hajlama juthatott volna eszébe. Mulatni vágyó szelleme oly eleven maradt,
hogy ha új hanglemezeket kapott, behívta Gastont a nagyszobába, és késő éjszakáig
gyakorolta vele a táncokat, melyekről iskolatársnői rajzos leírásokat is küldtek, s az egésznek
rendszerint szeretkezés lett a vége a bécsi hintaszékeken vagy a puszta földön. Csak
egyvalami hiányzott, hogy teljes legyen a boldogsága: a gyerekek, de betartotta a férjével
kötött egyezséget, hogy várnak, amíg ötéves házasok nem lesznek.
Hogy agyonüsse valamivel üres óráit, Gaston többnyire Melchiades szobájában töltötte a
délelőttöket a visszahúzódó Aurelianóval. Jólesett elbeszélgetnie vele szülőhazája
legeldugottabb részeiről, melyeket Aureliano úgy ismert, mintha sokáig ott élt volna. Amikor
Gaston megkérdezte, hogyan tett szert ezekre az ismeretekre, amelyek nincsenek benn az
enciklopédiában, ugyanazt a választ kapta, mint José Arcadio: - Ami van, az mind tudható. -
Aureliano a szanszkriton kívül megtanult angolul és franciául, s egy kicsit latinul és görögül
is. Mivel ekkor már minden délután eljárt hazulról, és Amaranta Ursula hetenként ellátta
zsebpénzzel, olyan lett a szobája, mintha a katalán tudós könyvesboltjának egyik fiókja volna.
Mohón olvasott késő éjszakáig, bár ahogy az olvasmányait emlegette, Gastonnak az a
benyomása támadt, hogy nem ismeretszerzés céljából vásárol könyveket, hanem csak
meglevő ismereteinek a pontosságát akarja ellenőrizni, és semmi sem érdekli annyira, mint a
pergamenek, amelyeknek a délelőtt legjobb óráit szenteli. Gaston is, a felesége is örömest
bevonta volna a családi körbe, Aureliano azonban hermetikus lény volt, s a titokzatosság
felhője vette körül, amely idővel csak egyre sűrűbb lett. Annyira megközelíthetetlen volt,
hogy Gastonnak minden barátkozási kísérlete csődöt mondott, s más szórakozás után kellett
néznie, hogy agyonüsse üres óráit. Ebben az időben született meg az az ötlete, hogy légiposta-
szolgálatot létesít.
A terv nem volt új. Valójában már elég részletesen kidolgozta, amikor megismerte
Amaranta Ursulát, csak éppen nem Macondóra gondolt, hanem Belga Kongóra, ahol a
családjának pálmaolaj-érdekeltségei voltak. Aztán félre kellett tennie, hiszen jött a házasság
meg az az elhatározás, hogy a felesége kedvéért néhány hónapot Macondóban tölt. De látva,