Gabriel García Márquez - Száz év magány

kimerültség feneketlen tárnájából szólna. Két évvel azelőtt, valahol messze földön égő
gyertya mellett elaludt, s lángkoszorúban ébredt fel. A ház, amelyben nagyanyjával élt -
nevelte -, porrá égett. A nagymama azóta faluról falura járt vele, s húsz centavóért árusította,
hogy behajtsa rajta a leégett ház árát. A lány szerint, egy éjszakára hetven férfit számítva, még
vagy tíz év volt hátra, mert a kettőjük útiköltségét és kosztját is meg kellett keresnie, a
hintaszéket hordozó indiánok béréről nem is beszélve. Amikor a vénasszony másodszor is
bekopogtatott, Aureliano sírással küszködve, dolgavégezetlenül távozott a szobából. Nem bírt
aludni egész éjszaka: a lányra gondolt, a vágy és a szánalom furcsa keverékével.
Ellenállhatatlan kényszert érzett, hogy szeresse és védelmezze. Hajnal felé, az álmatlanságtól
és a láztól kimerülten, végül arra a magasztos elhatározásra jutott, hogy feleségül veszi,
megszabadítja zsarnoki nagyanyjától, és minden éjszaka egyedül ő fogja élvezni a hetven
férfinak nyújtott örömöket. De reggel tízkor, mire Catarino boltjába ért, a lánynak már csak
hűlt helyét találta.
Aureliano esztelen szándékát lassan elkoptatta az idő, de a kudarc érzését mindinkább
elmélyítette benne. Munkájába menekült, és elhatározta, hogy egész életében távol tartja
magát a nőktől, mert nem akart a tehetetlensége miatt szégyenkezni. Időközben Melchiades
már mindent megörökített a fényképein, ami Macondóban megörökíthető volt, s a
dagerrotípiai laboratóriumot átengedte José Arcadio Buendíának, aki egy újabb rögeszme
áldozataként most Isten létezését kívánta tudományos alapon bebizonyítani. Bonyolult eljárást
dolgozott ki, amely abból állt, hogy a ház különböző helyein exponálta ugyanazt a lemezt, és
meg volt győződve róla, hogy előbb-utóbb Istennek is meg kell jelennie a dagerrotípián, ha
van, vagy pedig egyszer s mindenkorra elvetheti a létezésére vonatkozó feltevést. Melchiades
ezalatt Nostradamus értelmezésében mélyedt el. Színehagyott bársonyzubbonyában
fulladozva, késő éjszakáig rótta a betűket apró verébkezével, amelyen a gyűrűk elvesztették
hajdani ragyogásukat. Egy éjjel úgy érezte, hogy sikerült ráakadnia egy jóslatra, amely
Macondo jövőjéről szólt. A faluból tündöklő város lesz hatalmas üvegpalotákkal, s a Buendía
családnak írmagja sem marad benne. - Nem igaz - mennydörögte José Arcadio Buendía. -
Nem üvegből, hanem jégből lesznek a házak, ahogy én láttam álmomban, és mindig is
lesznek Buendíák, az idők végezetéig. - A hóbortosok között Ursulának nagy igyekezetébe
került, hogy ép eszét megőrizze, s a cukorállatkák készítésén kívül egy kemencét is üzembe
helyezett, mely éjszakánként kosárszámra ontotta magából a kenyeret s a pudingok,
habcsókok és piskóták bámulatos sokaságát, hogy azután mindez egy-két óra alatt
elvándoroljon a lápvidék ösvényein. Elég idős volt már ahhoz, hogy joga legyen megpihenni,
mégis egyre tevékenyebb lett. Virágzó üzleti vállalkozása annyira lekötötte, hogy amikor egy
délután a tészta ízesítésében segédkező indián szolgáló mellől véletlenül kitekintett az
udvarra, meglepődve pillantott meg két ismeretlen és szép leányt, aki hímzőrámája fölé hajolt
az alkonyi fényben. Az egyik Rebeca volt, a másik Amaranta. Nemrég vetették le a gyászt,
amit nagyanyjuk halála után hajthatatlan szigorral viseltek három éven át, s a színes ruhától
mintha új helyet kaptak volna a világban. Minden várakozás ellenére Rebeca volt a szebbik.
Áttetsző bőre, nagy, nyugodt szeme és varázsos keze volt, amely szinte láthatatlan szálakkal
öltögette a hímzést. Amaranta, a fiatalabbik, kissé bájtalan volt, de örökölte meghalt
nagyanyja természetes méltóságát és belső tartását. Mellettük Arcadio, bár apjának testi ereje
kiütközött már rajta, kisfiúnak látszott. Ő is belevetette magát az ötvösművészetbe Aureliano
segítségével, aki ezenfelül írni és olvasni is megtanította. Ursula hirtelen ráeszmélt, hogy a
házában alig fér el a sok ember, gyermekei egykettőre megházasodnak, unokákat nemzenek,
és hely híján kénytelenek lesznek szanaszét széledni. Ekkor kiásta a hosszú évek kemény
munkájával összegyűjtött pénzt, újabb üzleteket kötött, és belefogott a ház kibővítésébe.
Meghagyta, hogy építsenek egy nagy szobát vendégfogadásra, egy ennél kényelmesebb és
hűvösebb családi nappalit, egy tizenkét személyes ebédlőt, ahol a család és valamennyi
vendég helyet kap; kilenc hálószobát kertre néző ablakokkal s egy hosszú tornácot, amelyet