asszony csöndben várt, ujja begyével szelíden vakargatta a fejét, amíg a fiú teste meg nem
szabadult attól a sötét valamitől, ami kínozta. Ekkor megkérdezte: - Hogy hívják? - És
Aureliano megmondta. Pilar Ternera elnevette magát, de nevetése, amelytől régen a galambok
is ijedten rebbentek szét, most már a fiait sem riasztotta fel. - Előbb majd föl kell nevelned -
tréfálkozott. De Aureliano e csipkelődő hangból is kiérezte a megértést. Amikor távozóban
volt a szobából, ahol nemcsak férfiasságának kétségeit hagyta maga mögött, hanem azt a
keserves terhet is, amely annyi hónapon át nyomta a szívet, Pilar Ternera önként ajánlotta, fel:
- Beszélek a kislánnyal, és meglátod, tálcán nyújtom át neked.
Ígéretét be is váltotta. De a legrosszabbkor, mert a ház megszokott békéje éppen fel volt
dúlva. Amikor Amaranta felfedezte Rebeca szenvedélyét, amit Rebeca sikoltozása miatt nem
is igen lehetett volna titokban tartani, neki is felszökött a láza. A titkos szerelem benne is ott
hagyta fullánkját. Bezárkózott a fürdőkamrába, és reménytelen szenvedélyének gyötrelmeit
forró levelekben igyekezett kiírni magából, bár megelégedett azzal, hogy a ládája mélyére
rejtse őket. Ursula alig vett ételt magához, hogy mindkét betegre fusson az idejéből. De
Amaranta levertségének okát hosszas és körmönfont keresztkérdésekkel sem sikerült
kinyomoznia. Végül, amikor az ihlet egy pillanatra újból megszállta, felfeszítette a láda zárját,
és megtalálta a rózsaszínű szalagokkal átkötött, friss liliomokkal teletűzdelt és a könnyektől
még nedves leveleket, amelyeket sohasem küldtek el a címzettnek, Pietro Crespinek. Sírva
fakadt dühében, és megátkozta a percet, amikor eszébe jutott, hogy gépzongorát vásároljon;
betiltotta a hímződélutánokat, és valamiféle halott nélküli gyászt rendelt el mindaddig, amíg
lányai fel nem hagynak a reményeikkel. Hiába lépett közbe José Arcadio Buendía, aki
helyesbítette a Pietro Crespiről alkotott első benyomását, és csodálattal adózott ügyességének,
amellyel a zenélő masinákat kezelte. Így aztán, amikor Pilar Ternera közölte Aurelianóval,
hogy Remedios hajlandó hozzámenni, Aureliano biztos volt benne, hogy ez a hír végképp fel
fogja zaklatni a szüleit. De nem szállt inába a bátorsága. José Arcadio Buendía és Ursula,
akiket az ünnepélyes bejelentés céljából a nagyszobába hívott, dermedten hallgatták fiuk
közlését. Amikor José Arcadio Buendía a menyasszony nevét meghallotta, bíborvörös lett
haragjában. - Átok a szerelem - mennydörögte. - Ennyi csinos és jóravaló teremtés közt épp
az ellenségünk lányára fájdult meg a fogad! - De Ursula Aureliano pártján volt. Bevallotta,
hogy nagyon is kedveli a hét Moscote nővért, mert szépek, dolgosak, tisztességesek és jól
neveltek, s örült, hogy ilyen jól választott a fia. Végül José Arcadio Buendíát is megpuhította
Ursula lelkesedése, s csupán egy feltételt szabott: a viszontszerelmet élvező Rebeca is
mehessen férjhez Pietro Crespihez, Ursula pedig, mihelyt lesz rá ideje, utazzék el
Amarantával a tartományi székhelyre, hogy Amaranta az új arcok közt könnyebben
elfeledhesse a csalódását. E megállapodás hallatára Rebeca azonnal meggyógyult, s egy
mámoros levelet írt a vőlegényének, majd a szüleinek is megmutatta, és közvetítők nélkül,
saját kezűleg postára adta. Amaranta úgy tett, mintha alávetné magát a döntésnek, s lassan
elmúlt a láza, de titokban megfogadta, hogy Rebeca csak az ő holttestén keresztül juthat el a
házasságig.
José Arcadio Buendía a következő szombaton felvette sötét szövetruháját, keménygallérját
s a zergebőr cipőt, amelyet a bál alkalmából avatott fel, és elment megkérni Remedios
Moscote kezét. A corregidor és felesége örült is, meg zavarban is volt, mert nem tudta mire
vélni a váratlan látogatást, majd pedig azt hitte, hogy a vendég eltévesztette fia
jövendőbelijének a nevét. Hogy tisztázódjék a félreértés, az anya felkeltette Remediost, s az
álomittas gyereket a karján vitte be a fogadószobába. Amikor megkérdezték Remediost, hogy
igazán férjhez akar-e menni, pityeregve felelte: semmi mást nem akar, csak hogy hagyják
aludni. José Arcadio Buendía, Moscotéék zavarát megértve, hazament, hogy Aurelianóval
tisztázza a dolgot. Mire újból megjelent, a Moscote házaspár ünneplőbe öltözött, átrendezte a
bútorokat, friss virágokat tett a vázákba, és szertartásosan várta a nagylányokkal együtt. José
Arcadio Buendía, akit feszélyezett a kínos helyzet és a keménygallér, megerősítette, hogy a